Nagy Béla: Futballévtizedek. 125 magyar-osztrák válogatott mérkőzés története (Budapest, 1984)
II. rész. A "Wunder-Manschafttól" a magyar "Aranycsapatig" 1923-1955
csapat legyőzte az osztrák labdarúgókat. Ez utóbbi mondani sem kell, hogy mennyivel jobban fájt a bécsieknek... 1927. április 10. Bécs, Hohe Warte, 42 000 néző. Vezette: Cejnar (Csehszlovákia). AUSZTRIA—MAGYARORSZÁG 6-0 (4-0). G: Jiszda 2, Rappan, Blum, Wessely, Horváth. Ausztria: Saft — Rainer, Blum — Richter, Hoffmann, Geyer — Weisz, Rappan, Jiszda, Horváth, Wessely. Cs: Jiszda h. Sindelar 41. perctől. Szövetségi kapitány: Meisl Hugo. Csapatkapitány: Blum. Magyarország: Beneda (Újpest) — Fogl II (Újpest), Fogl III (Újpest) — Borsányi (Újpest), Lutz II (Újpest), Obitz (Ferencváros) — Rázsó (Ferencváros), Molnár (Hungária), Dán (Ferencváros), Schlosser (Ferencváros), Kohut (Ferencváros). Cs: Molnár h. Opata (Hungária) a 44. pereiben. Szövetségi kapitány: Kiss Gyula. Csapatkapitány: Fogl II Károly. A 60. osztrák—magyaron 6 gólt kapott válogatottunk ! „Az osztrák csapat tökéletesen megérdemelte a győzelmet, mert fényesen, minden tekintetben jobban játszott. De a győzelemnek ez az aránya nemcsak megdöbbentő, hanem a játék alapján más is lehetne. Az első 10 perc után ugyanis lábrakaptak a mieink, veszélyesen támadtak, sőt két esetben pompás gólhelyzetet is kidolgoztak, amikor még 0-0-ra állt a mérkőzés. Aztán következett Jiszda gólja, amely az emlékezetes gólzáport bevezette. Keményen, nagy ellenfelekhez méltó, hatalmas iramban folyt a játék, de ebben, sajnos, csak az osztrák támadásokkal viaskodott a magyar védelem. Hat perc alatt három gól hullott Beneda hálójába, és a félidő végén már 4-0 volt az eredmény! A II. félidőben az osztrák csapat egészében lényegesen felülmúlta a magyar tizenegyet s ez a különbség — igaz, szerencsés arányban — de jelentkezett a gólok számában is.” Blum, az osztrák csapat kapitánya: — Csapatom teljes egészében kitűnő volt. A magyar csapatból Schlosser tetszett a legjobban. Az ..öreg” S'lózi ekkor játszott utoljára a magyar válogatottban. Első és utolsó válogatottsága között 21 év telt el! Vezette: Prinze Cox (Anglia). MAGYARORSZÁG—AUSZTRIA 5-3 (2-2) Európa Kupa G: Takács II, Kohut, Ströok, Holzbauer, Hirzer, ill. Wessely 2, Siegl. Magyarország: Weinhardt (Sabaria) — Fogl II (Újpest), Fogl III (Újpest — Furmann (Ferencváros), Bukovi (Ferencváros), Vámos (Sabária) — Ströck (Újpest), Takács II (Ferencváros), Holzhauer (Sabaria), Hirzer (Hungária), Kohut (Ferencváros). Szövetségi kapitány: Kiss Gyula. Csapatkapitány: Fogl II Károly. Ausztria: Saft — Soldatisch, Blum — Schneider, Hoffmann, Geyer — Siegl, Gschweidl, Jiszda, Horváth, Wessely. Szövetségi kapitány: Meisl Hugo. Csapatkapitány: Blum. Olyan nagy érdeklődés kísérte a közelgő magyar—osztrákot, hogy a válogatottak egymás elleni edzőmérkőzésére négyezren jelentek meg! A meccs előtti napokban már minden jegy elővételben elkelt. A jegyüzérek kihasználták a számukra kedvező helyzetet: egy 6 személyes páholyt 120 pengőért kínáltak! (Az eredeti ár 33 pengő volt...) „Nem hiába csatázott a közönség ennek a mérkőzésnek jegyeiért, nem hiába törte, verte magát minden épkézláb ember, hogy szemtanúja legyen az első Európa Kupáért vívott magyar—osztrák összecsapásnak. Vérbeli futballmeccs volt ez a javából! A mérkőzést megnyertük és a győzelem értékesebb, mint sok-sok nehezen kivívott győzelem. Az ellenfél hatalmas tudása, szinte tökéletes iskolája, a vereség ellenére is szép és félelmetes játéka mind olyan momentum, amik csak még emelik ennek az eredménynek a fémjelzését.” Az osztrákok már 2-0-ra vezettek, de azután az öt magyar csatár öt gólt szerzett! Az elsőt Takács II közelről térddel (!) helyezte a hálóba, majd 8 perc múlva Kohut következett: „Hirzer Kohut- nak adja a labdát. Kohut egészen a vonalig fut, innen lő nagyszerűen be a kapuba! Szép gól volt, egyenlítettünk.” A második félidő góljaival pedig egyik legszebb győzelmünket arattuk az osztrákok felett. Ezt a mérkőzés után Meisl Hugo is elismerte: 1927. szeptember 25. Budapest, Üllői út, 40 000 néző. 31
