Nagy Béla: Futballévtizedek. 125 magyar-osztrák válogatott mérkőzés története (Budapest, 1984)
Emlékezések
SZUSZA FERENC Jó néhányszor játszottam az osztrák válogatott ellen s bizony nem könnyű kapásból válaszolnom arra a kérdésre, hogy melyik ivóit a legszebb emlékem, a legemlékezetesebb mérkőzésem. 1947 őszén például Bécsben 'három dugót lőttem, ment is a játék, mégsem emlékszem vissza szívesen erre a találkozóra, mert 4-3-ra kikaptunk. Inkább az ezt megelőző viadalra, az 1947 májusában Budapesten lejátszott mérkőzésre gondolok vissza örömmel. Ezt a mérkőzést — jó csatárjátékkal — 5-2 arányban megnyertük. Az ötből kettőt én szereztem, 3-2-re vezettünk, de bizony nagyon szerettük volna már belőni a negyediket is, hogy egészen nyugodtak lehessünk. A második félidő táján Nagymarosi elcsípett egy osztrák átadást Hahnemann elől. Néhány lépés után Puskáshoz játszott, Öcsi egy csel után hozzám passzolt, én meg rögtön a tisztán álló Egresihez továbbítottam. Egresi elfutott az alapvonalig, jómagam belül követtem. Amikor „Csöjpi” felnézett a beadás előtt, látta, hogy egy pillanatra tisztán állok. Nyomban beívelte a labdát s ugyanekkor három osztrák védő is rohant rám. Sikerült azonban úgy kiemelkednem a tömegből, hogy homlokkal mintegy 8 méterről a jobbsarokba irányíthattam a labdát. Pelikán kapus hiába vetődött, a labda a 'hálóban pihent... PUSKÁS FERENC Jó néhányszor játszottam az osztrákok ellen, s ezek közül háromra emlékszem vissza a legszívesebben. Először is a felszabadulás utáni, 1945-ben játszott találkozóra, amelyet 5-2-re nyertünk meg. Ezt azért nem felejtem el sohasem, mert ekkor voltam első ízben a magyar válogatott tagja. Kimondhatatlanul boldogító érzés volt első ízben felhúznom a címeres trikót, s a mérkőzés után még boldogabb voltam, hogy győztes magyar csapat tagja lehettem. Ezenkívül különösen még két mérkőzésre gondolok mindig boldog érzéssel. Mindkettőt 4-3-ra nyertük. 1949 őszén Bécsben játszottunk, s óriási küzdelemben győztünk. Jó formában voltam, s jól is játszottam. A másik mérkőzést 1950. októberében játszottuk, Budapesten. Csuda nagy meccs volt. Ha már lett volna Népstadionunk, még az is kicsi lett volna a közönség befogadására, olyan óriási volt az érdeklődés. Persze csak 45 ezer néző fért be az újpesti pólyára ... Három gólt lőttem ezen a mérkőzésen, s a legjobban a harmadiknak örültem. Ügy hiszen, a szurkolók is. Ezt a gólt ugyanis az utolsó percben sikerült belőnöm, amikor talán már mindenki belenyugodott a döntetlenbe. Én nem ... ALBERT FLÓRIÁN Tizenegy mérkőzésen játszottam — és most, mint nagy meglepetésemre megtudtam —, mindössze egy gólt szereztem az osztrákok ellen a nagyválogatottban. Valahogy soha nem jött ki igazán a lépés, a góllövő cipő mindig otthon maradt. Pedig emlékezetem szerint néhányszor igen jól játszottam, de inkább „gólpatsszaim” voltak, ahelyett, hogy az én nevem került volna a villanyújságra. Higyjék el, nekem ezek a jó, „aranyat” érő átadások legalább olyan boldogságot okoztak, mintha én lettem volna a gólszerző. Azt hiszem, erről Parkas Jancsiék is tudnának mesélni ... Nagyon sok jó osztrák játékos ellen szerepeltem: Zeman, Szanwald, Fraydil, Hanappi, Koller, Halla, Buzek, Stotz, hogy csak néhányat említsek kapásból. Velük nem csak a válogatott meccseken találkoztam, hanem a klubközi mérkőzéseken is. Jó visszagondolni a Húsvéti tornákra, na és a Wiener SC elleni nevezetes VVK meccsekre. Egyébként életem első túrájára éppen Ausztriába utazam a Fradival... 'Nekem talán még. a nagyválogatott meccseknél is emlékezetesebbek az 1960-as olimpiai selejtezők. Nagy harcot vívtunk a római repülőjegyért a csehszlovákokkal és az osztrákokkal. (Amikor Bmóba mentünk játszani a magyarok különvona- tára ezt írták: Minden út Rómába vezet, de Brnóba győzni nem lehet! Nagyon jó csapatuk volt a csehszlovákoknak is: háromszor mentünk át az egész meccsen a félpályán, kétszer amikor gólt szereztem, harmadszor a szünet utáni térfél- cserénél ... Mégis győztünk 2-1-re!) Ausztria ellen előbb Budapesten kínkeservesen győztünk (2-1 volt az eredmény, az első gólt egy kapufáról kipattanó labdából én lőttem), majd következett a grazi ,visszavágó. Aránylag könnyen nyertünk — itt is kétszer szerepeltem a góllövök között. Az egyik gólomra ma is emlékszem: Orosz Palitól kaptam egy kitűnő labdát, aztán kicseleztem 5—6 védőt és a kifutó kapus mellett a hálóba helyeztem a labdát. Nekem ez a grazi gól a legszebb emlékem a „sógorokkal” kapcsolatban. 100
