Nagy Béla: Futballévtizedek. 125 magyar-osztrák válogatott mérkőzés története (Budapest, 1984)

Emlékezések

SZUSZA FERENC Jó néhányszor játszottam az osztrák válogatott ellen s bizony nem könnyű kapásból válaszolnom arra a kérdésre, hogy melyik ivóit a legszebb em­lékem, a legemlékezetesebb mérkőzésem. 1947 őszén például Bécsben 'három dugót lőttem, ment is a játék, mégsem emlékszem vissza szívesen er­re a találkozóra, mert 4-3-ra kikaptunk. Inkább az ezt megelőző viadalra, az 1947 má­jusában Budapesten lejátszott mérkőzésre gondo­lok vissza örömmel. Ezt a mérkőzést — jó csa­tárjátékkal — 5-2 arányban megnyertük. Az öt­ből kettőt én szereztem, 3-2-re vezettünk, de bi­zony nagyon szerettük volna már belőni a negye­diket is, hogy egészen nyugodtak lehessünk. A második félidő táján Nagymarosi elcsípett egy osztrák átadást Hahnemann elől. Néhány lépés után Puskáshoz játszott, Öcsi egy csel után hozzám passzolt, én meg rögtön a tisz­tán álló Egresihez továbbítottam. Egresi elfutott az alapvonalig, jómagam belül követtem. Amikor „Csöjpi” felnézett a beadás előtt, látta, hogy egy pillanatra tisztán állok. Nyomban beívelte a lab­dát s ugyanekkor három osztrák védő is rohant rám. Sikerült azonban úgy kiemelkednem a tömeg­ből, hogy homlokkal mintegy 8 méterről a jobb­sarokba irányíthattam a labdát. Pelikán kapus hiába vetődött, a labda a 'hálóban pihent... PUSKÁS FERENC Jó néhányszor játszottam az osztrákok ellen, s ezek közül háromra emlékszem vissza a legszíve­sebben. Először is a felszabadulás utáni, 1945-ben játszott találkozóra, amelyet 5-2-re nyertünk meg. Ezt azért nem felejtem el sohasem, mert ekkor voltam első ízben a magyar válogatott tagja. Kimondhatatlanul boldogító érzés volt első íz­ben felhúznom a címeres trikót, s a mérkőzés után még boldogabb voltam, hogy győztes ma­gyar csapat tagja lehettem. Ezenkívül különösen még két mérkőzésre gon­dolok mindig boldog érzéssel. Mindkettőt 4-3-ra nyertük. 1949 őszén Bécsben játszottunk, s óriási küzdelemben győztünk. Jó formában voltam, s jól is játszottam. A másik mérkőzést 1950. októberé­ben játszottuk, Budapesten. Csuda nagy meccs volt. Ha már lett volna Népstadionunk, még az is kicsi lett volna a közönség befogadására, olyan óriási volt az érdeklődés. Persze csak 45 ezer néző fért be az újpesti pólyára ... Három gólt lőttem ezen a mérkőzésen, s a leg­jobban a harmadiknak örültem. Ügy hiszen, a szurkolók is. Ezt a gólt ugyanis az utolsó percben sikerült belőnöm, amikor talán már mindenki be­lenyugodott a döntetlenbe. Én nem ... ALBERT FLÓRIÁN Tizenegy mérkőzésen játszottam — és most, mint nagy meglepetésemre megtudtam —, mind­össze egy gólt szereztem az osztrákok ellen a nagyválogatottban. Valahogy soha nem jött ki igazán a lépés, a góllövő cipő mindig otthon ma­radt. Pedig emlékezetem szerint néhányszor igen jól játszottam, de inkább „gólpatsszaim” voltak, ahe­lyett, hogy az én nevem került volna a villany­újságra. Higyjék el, nekem ezek a jó, „aranyat” érő átadások legalább olyan boldogságot okoztak, mintha én lettem volna a gólszerző. Azt hiszem, erről Parkas Jancsiék is tudnának mesélni ... Nagyon sok jó osztrák játékos ellen szerepel­tem: Zeman, Szanwald, Fraydil, Hanappi, Koller, Halla, Buzek, Stotz, hogy csak néhányat említsek kapásból. Velük nem csak a válogatott meccse­ken találkoztam, hanem a klubközi mérkőzése­ken is. Jó visszagondolni a Húsvéti tornákra, na és a Wiener SC elleni nevezetes VVK meccsek­re. Egyébként életem első túrájára éppen Auszt­riába utazam a Fradival... 'Nekem talán még. a nagyválogatott meccseknél is emlékezetesebbek az 1960-as olimpiai selejtezők. Nagy harcot vívtunk a római repülőjegyért a csehszlovákokkal és az osztrákokkal. (Amikor Bmóba mentünk játszani a magyarok különvona- tára ezt írták: Minden út Rómába vezet, de Brnóba győzni nem lehet! Nagyon jó csapatuk volt a csehszlovákoknak is: háromszor mentünk át az egész meccsen a félpályán, kétszer amikor gólt szereztem, harmadszor a szünet utáni térfél- cserénél ... Mégis győztünk 2-1-re!) Ausztria ellen előbb Budapesten kínkeservesen győztünk (2-1 volt az eredmény, az első gólt egy kapufáról kipattanó labdából én lőttem), majd következett a grazi ,visszavágó. Aránylag könnyen nyertünk — itt is kétszer szerepeltem a góllövök között. Az egyik gólomra ma is emlékszem: Orosz Palitól kaptam egy kitűnő labdát, aztán kicselez­tem 5—6 védőt és a kifutó kapus mellett a hálóba helyeztem a labdát. Nekem ez a grazi gól a leg­szebb emlékem a „sógorokkal” kapcsolatban. 100

Next

/
Thumbnails
Contents