Nagy Béla: Nosztalgia napló 1-3. A Fradi műsorlap különkiadása
Nosztalgia napló 2. A Fradi Műsorlap téli különkiadása
94 keztében azonban a szingóbeszerzés korlátozott. Viszont a királydinnye tüskéje mohó. Tehát: ahhoz, hogy edzeni lehessen a Millenárison, előbb le kell számolni az ellenséggel. Ki kell irtani ezt a förtelmes útonállót.” Néhány nap elteltével lángszóróval irtották a Millenáris hívatlan vendégét. — A magyar válogatott Genfben 3 : 1-re legyőzte a svájci tizenegyet. A hazaiak lőtték az első gólt, de ezután három magyar következett. Már az első 45 perc után kialakult a végeredmény. Hangulatkép a szokásos mérkőzés utáni bankettről: Természetesen itt is érezni lehetett a háború nyomait. Leves, piritóske- nyér, gombamártás, meleg sonka, krém és fekete szerepelt az értrenden. Igazi hús, sültféle nem volt . . . A vacsora végén kerültek sorra a beszédek. A svájci szövetség elnöke elismerte, hogy a magyar csapat megérdemelte a győzelmet. Külön megköszönte a mieink sportszerű játékát, és gratulált a magyar csapatnak a jó teljesítményért. Aztán következtek sorra a beszédek, ajándékátadások (svájci aranyóra, genfi ezüstkancsó!) és egy kis nótá- zás zárta a számunkra szépen sikerült napot. — A Nemzeti Sportban érdekes, de a lényegnek megfelelően foglalták össze a Fradi tavaszi szereplését. „A Fradi szeszélyes, mint a szép asszony, aki azt hiszi, hogy olykor-olykor megengedheti magának azt a fényűzést, hogy borsot törjön hódolóinak, hiteinek az orra alá. Gondolja magában: Ha majd úgy látom, hogy egy kis baj van, akkor megint jövök csábomnak és varázsomnak gazdag tárházával és visszahódítom az elpártolás gondolatával kacérkodó híveket. . . Ki gondolta volna például, hogy a NAC-ot lehengerlő Ferencváros egy hét múlva kikap Diósgyőrött? Aztán kikapott a Vasastól is. No, ennek fele sem tréfa — gondolta magában a ferencvárosi szépasszony — és a következő mérkőzésen, a Gamma ellenin már engesztelni kezdte híveit. Amikor pedig újabb egy hét múlva 5 : 0-ra verte a Kispestet, akkor már megint nem volt semmi hiba: a hódolok újra ott hevertek a „szépasszony" lábánál. Egy hétig! Mert újból kezdődött minden elölről ... 1943. JÚNIUS — A magyar válogatott 4 : 2-re győzött Szófiában Bulgária ellen. A magyar csapat tagjai ezután mindannyian egy kádban fürödtek, nem volt több . . . Szép sorba szálltak ki a kádból és nyilatkoztak. Valameny- nyi játékos véleménye megegyezett abban, hogy a kétgólos győzelmet megérdemeltük, sőt egy kis szerencsével még több gólt is rúghattunk volna. Na és a mély sáros pályára panaszkodtak . . . Tóth Kínák nagy a bánata, azon bosszankodik, hogy nem rúgott gólt, holott tulajdonképpen rúgott, csak hát befutott egy néző és kirúgta a labdát az üres kapuból .. Ilyen még nem fordult elő a válogatott mérkőzések történetében. Befut valaki a pályára s visszarúgja a gólbatartó labdát! És éppen az én gólomat akadályozza meg. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az emberem valaha játszhatott. Jó ballábas lehetett, ballal ugyanis egész jól rúgta vissza a labdát. — A Magyar Kupa döntőben: Ferencváros—Sál. BTC 3 : 0. Az eléggé színtelen játékot csak Sárosi Béla óriási partdobásai élénkítették . . . 1943. JULIUS — Az FTC—MAFC vízilabdamérkőzésen Haáz dr. a MAFC jobbhátvédje olyan súlyosan megsérült, hogy nem tudta a játékot folytatni. A szabályok szerint csere nem volt, így az FTC szinte végig emberelőnyben játszhatott volna. Nem tették. Puljer az FTC jobbhátvédje elhagyta a medencét, és így azonos létszámú csapatok mérkőztek. A mieink így győztek 7 :1-re. — Kolozsvárott volt a vízilabda Mátyás Kupa döntője: FTC—MAC 3 : 2! Az FTC nemcsak jó játékának köszönhette a győzelmet. Annak is, hogy a közönség szinte egy emberként bíztatta a ferencvárosi játékosokat. Csak úgy zúgott a Hajrá Fradi! A régi Fradi nagy játékosai sorra vállaltak edző- séget. Takács I a Szabadkai AK-nál, Kohut a Szentlőrinci AC-nál és az ekkor visszavonuló Toldi Géza a zuglóiaknál edzősködött. Toldi Géza ezekben a napokban készült búcsúmérkőzésére: „A régi és az új csapatom ütközik meg augusztus elsején és a Ferencváros nagylelkű engedélye folytán ez lesz az én jutalomjátékom. Egyben búcsúzom is az Üllői út közönségétől. Búcsúzásul mégegyszer felhúzom a zöld—fehér mezt, mert mégegyszer és utoljára játszani szeretnék a Fradi csapatában. Együtt a fiúkkal, akikkel annyi sok jóban és szépben voltam részes. Aztán szegre akasztom a bőrszeges cipőmet és átveszem a Z. Da- nuvia edzéseinek a vezetését. Toldi Géza búcsúzóul sóhajtva mondta: — Ez volt életem legnehezebb nyilatkozata. Nagyon, de nagyon fáj a búcsú, a távozás a tényleges működési területről, a zöld gyeptől, a kedves közönségtől. Dehát hiába sóhajtozunk, ez a sors, a kikerülhetetlen sorsunk. 1943. AUGUSZTUS — Ferencváros—Z. Danuvia 3 : 0 „Háromnegyed hatkor vonulnak ki a csapatok. Toldi Gézát lelkes ünneplésben részesíti a nézősereg.