Nagy Béla: Nosztalgia napló 1-3. A Fradi műsorlap különkiadása
Nosztalgia napló 1. A Fradi Műsorlap 100. számának különkiadása
1903. DECEMBER — Az FTC a margitszigeti pályán két kupadöntőt is játszott. Az első magyar labdarúgó vándordíjért, az Ezüstlabdáért az FTC és a 33 FC került a döntőbe. A december 6-i izgalmas mérkőzés 1 : 1-es eredménye után a döntőt december 13-án megismételték: FTC—33 FC 3: 0. Az FTC tehát 1903-ban első bajnokságát nyerte és elhódította az első labdarúgó vándordíját is! A korabeli FTC-t így jellemezték: „Az FTC csapata kondícióban sohasem mutatott olyan nagy változásokat, amit a többi csapatnál észlelhettünk. Egész éven át jó kondícióban voltak. Az FTC sok goalt adott és keveset kapott. Csapatösszeállítása alig változott. Mindenkor lelkesen, csüggedést nem ismerve játszottak és küzdöttek." 1913. JANUÁR — Az FTC vezetői ünnepi vacsorát adtak a játékosok tiszteletére a sikeres 1912-es angol—német túra 1 éves évfordulóján. Nagy visszhangja volt azokban az időkben az FTC „világjárásának". Érthető, hiszen a labdarúgás őshazájában győzni tudtak. Igaz, hogy csak egy kis amatőr csapat ellen, de a lényeg, hogy magyar győzelem született Angliában — és ennél nagyobb sikert akkor nem tudtak elképzelni. — Az 1912-es olimpián szerepelt magyar sportolók „ünneplése" egy fél évet (!) elhúzódott. A Sporthírlapban többek között így írtak erről: „Eddig azt hittük, hogy ünnepelni tudunk. Most a MOB múltheti díjkiosztó díszülésén kisült, hogy még ahhoz sem értünk. Az ünnepség egészen csinos volt. Már a kerete is tetszetős. A Nemzeti Múzeum görög stílusú épületében. Azután a beszédek is nagyon szépek voltak. A díjak szétosztásánál, a nevek felolvasásakor azonban csaknem minden tizedik olimpikon jelentkezett személyesen a díj átvételére. A többi „majd átveszem helyette" kiáltások közepette, a pádból kirohanó klubtárs, vagy szakosztályvezető útján jut el az olimpikonhoz. Mennyivel szebb lett volna, ha a MOB a „díszülést" nem most tartja, amikor már elszállott a szívekből a stockholmi olimpiász öröme és bánata. Akkor kellett volna, amikor a Stockholmból való hazaérkezés után még friss emlék volt minden". 1913. FEBRUÁR — „Tavasziasan enyhe idő köszöntötte a kényszerű téli pihenővel betelt futballvilágot s a verőfényes napsugár még azokat is kicsábította a pályára, akik csak a jövő héten meginduló bajnoki mérkőzésekre tartogatták érdeklődésüket és első megjelenésüket. Az Üllői úti pálya képe olyan mozgalmas volt, mintha a szezon derekán volnánk. Közel 4000 főnyi közönség gyönyörködött az oly sokáig nélkülözött játékban. Az Üllői úti pályán egyébként két mérkőzés volt. Előbb a MAC és az NSC tartott kétszer 30 perces barátságos mérkőzést, azzal a megállapodással, hogy a vesztes csapat lemond a kitűzött Ladányi vándordíj mérkőzésről, s így a másik játék nélkül jut majd tovább. A győzelem 5 : 0 arányban a MAC-nak jutott. Ezután az FTC lépett pályára és 11 : 0-ra győzött a TTC ellen. A két mérkőzésen így 16 gól esett, a közönség tehát alaposan kivehette a részét a tapsból és éljenzésből. A pálya természetesen rendkívül csúszós volt, alig tudtak megbirkózni a csapatok a talaj nehézségeivel. Egyedül az FTC technikája diadalmaskodott a terepviszonyokon". — Egy másik tudósítás részlet az FTC—NSC (8 : 0) bajnoki mérkőzésről: „Oroszlánléptekkel törtet előre az FTC a bajnokságban. Múlt héten a Törekvéssel, ma az NSC-vel éreztette kolosszális formáját és félelmetes erejét. Tóth Potya, ez a nagy karrierre hivatott összekötő négy gólt lőtt"1913. MÁRCIUS — Vicenik Endre, a BEAC kapusa több alkalommal elkövette azt a „csínyt, hogy ahol nem ismerték és látta, hogy nem jön ki a bíró a meccsre — az ő nevében levezette a találkozót. így történt ez ezekben a napokban is, levezette két cégcsapat mécsesét, aztán felvette a bírói díjat. Az „álbíró” azonban ekkor lebukott, mivel egy hírlapíró is kinn volt a mérkőzésen és felismerte. 0 írta meg az esetet, innen tudjuk ... — A Magyar Kupa örökös vándordíj tervezetére az MLSZ pályázatot írt ki. Elhatározták, hogy a nyertes tervezet szerint készítik majd el a Magyar Kupát, míg a másodiknak díjazott mű a magyar bajnokságok vándordíja lesz. Ekkor egyébként már 4 éve rendszeresen mérkőztek a nem létező Magyar Kupáért. . . — Örökrangadó 1913-ban: FTC— MTK 3:1. „Felejthetetlen képe volt az Üllői úti pályának. A merész ívelésű tribünök legmagasabb régiói is zsúfolva voltak nézőkkel. A pálya rendezősége kihasználva a hatalmas nézőtérség minden zugát kolosszális ügyességgel megoldotta a nehéz feladatot, hogy a 25 000 főre becsülhető nézőközönség kényelemben semmitől sem zavarva élvezhette a mérkőzés szépségét. A két támadósor közötti klasszisdifferencia döntötte el a mérkőzés sorsát s mert a szerencsének csak nagyon kis szerepe volt, a két gólkülönbség is fedi az erőviszonyokat". — Az FTC—English Wanderers mérkőzés előtt a Sporthírlap ingyenes kiadású rendkívüli számát osztogatták a nézőknek . . . Aztán a fra- disták osztották el a gólokat: hármat az első, hármat all. félidőben lőttek. A szokottnál gyengébb angol csapat ellen a mieink brillíroztak, így értékelték teljesítményüket: ,,Á Borbás—Schlosser—Pataki—Tóth —Weisz csatázósor, talán az egy kissé indiszponált Schlossert kivéve, úgy az egyéni, mint az összjáték dolgában
