Nagy Béla: Nosztalgia napló 1-3. A Fradi műsorlap különkiadása
Nosztalgia napló 3. A Fradi Műsorlap nyári különkiadása
218 LÁZÁR GYULÁT SOKAN KÍSÉRTÉK UTOLSÓ ÚTJÁRA. TEMETÉSÉN DR. LAKAT KÁROLY AZ EGYKORI JÁTÉKOSTÁRSAK, ORCZIFALVI ISTVÁN AZ MLSZ NEVÉBEN BÚCSÚZOTT. AZ FTC ELNÖKSÉGE ÉS LABDARÚGÓSZAKOSZTÁLYA NEVÉBEN NAGY BÉLA MONDOTT BÚCSÚBESZÉDET: Az élet kegyetlen törvénye, hogy sorra búcsúzunk egykori nagyjainktól, a Ferencvárosi Torna Club örökös bajnokaitól, tagjaitól. Szívszorító érzés egy ravatalhoz odaállni és azokat a mélyről jövő, nehezen papírra vetett gondolatokat tolmácsolni, amelyet közösségünk, az FTC nagy családja érez a hozzá nagyon közelállókhoz. Lázár Gyula bácsi, a mi szerett drága barátunk rendkívül közel állt valamennyiünkhöz. Az ő szerény, soha harsogást, feltűnést nem engedő egyénisége idős és ifjú ferencvárosi előtt rokonszenves, igaz emberré avatta. Ez az ember volt a mi egyik nagy egyéniségünk, ez az ember volt az akit „Tanár úrként" tiszteltünk. Aki a közönségtől ezt a megtisztelő címet kapja, mesterségére - nyugodtan mondhatom, hivatására — legalább olyan büszke lehet, mintha katedrán és nem futballpályán kapja a Tanár úr nevet. Tanár úr volt a mi drága Gyula bácsink már ifjú korától. Veleszületett, fékezhetetlen futballzseniali- tása már a kezdet-kezdetén ott volt minden tettében, mozdulatában. Persze, hogy észrevették ezt a harmincas évek nagyszerű futballszakemberei, és látták, érezték szúrkolók tízezrei. Milyen kár, hogy minderről csak néhány filmkockát őriz a sporttörténelem, s milyen kár, hogy egyre kevesebben vannak azok, akik Lázár Gyuláról és . nagyszerű játékostársairól regélni, mesélni tudnának — igaz történeteket. Felvillannának a 100%-os bajnokság soha vissza nem térő aranyba foglalt percei, a Húsvéti tornák felejthetetlen dicső pillanatai — és természetesen a KK lebilincselően izgalmas, szívszorító, de végül dicsőséggel végződő összecsapásai. Gyula bácsi — a Tanár úr — aktív részese volt mindezeknek és tudását, szívét, a sikerért mindig a pályára vitte. Egyszer úgy érezte, hogy a tapson és a magánéletbeli robotoláson kívül egy kicsit többet — anyagiakat is érdemelne. Ahogy nekem elmesélte, bekopogott a klub elnökéhez — a felejthetetlen Mailinger Béla bácsihoz — hogy a nehéz körülmények között egy kis pluszpénzt kérjen. Két nagy fradista találkozása nem is végződhetett másként, minthogy egymást átölelve, könnyek között örvendtek annak, hogy van zöld—fehér szín, hogy van e9Y egyesület, amelyet úgy hívnak, hogy Ferencváros. Dehogy kellett már plusz prémium, örült a mi Európa-válogatott Lázár Gyulánk, hogy testén zöld- fehér mez feszül, hogy tudásával, tehetségével a klub meadicsőül. Mert a Fradi szívet ezek az öreg harcosok adták. A Lázár Gyulák hite hevített generációkat, az ő franzstadti eszméik vezérelték azokat az egykori ifjú sportbarátokat, akik ma már őszülő emberként tekintenek a nagy elődökre. Drága Gyula bácsi! Ravatalod őszinte tisztelőid veszik körül. Talán ezek között az emberek között olyan is van, akik vállukon vittek le egy-egy nagy diadal után. Te nagyon sok diadalt értél el, és mindezt szerényen, méltósággal viselted. Nem engedted, hogy az új pályán, mint díszvendéget a kezdőkörben köszöntsünk, nem engedted, hogy tízezerszámra keblünkre öleljünk. Csak egyszer engedtél a hívó szónak, az új Üllői úti stadion legelső mérkőzésén. Nem a pályaavatón, hanem „csak" az öregfiúk rangadója alkalmából. Az új stadionban a Te kezdőrúgásod vezette be, tán évszázadnyi időre azt a játékot amelyet Te fut- ballként tiszteltél és életed nagy értelmének érezték Az Üllői úti pályán ma is az a labda gurul, amit Lázár Gyula a drága Tanár úr elindított és ez a labda, az ő futballszeretete kell, hogy hasson az idők végtelenjén át, addig amíg ez a három betű, hogy FTC él — és generációkat éltet. Drága Gyula bácsi! A Te nagy 90 perced végétért, földi utad végére értél. Azt, hogy emléked megőrizzük, bántóan banális gondolat. Ravatalodat drága családod, és a nagy ferencvárosi család állja körül. Búcsúzni jöttünk, egy utolsó Istenhozzádot mondani, egy utolsó jelképes ölelésben összeforni. Isten veled. Tanár úr!
