Nagy Béla: Nosztalgia napló 1-3. A Fradi műsorlap különkiadása

Nosztalgia napló 2. A Fradi Műsorlap téli különkiadása

— Ne ijedjen meg, ezzel a sebességgel már rövidesen „otthon" leszünk.

A „milliomos" alig fejezte be mondatát, amikor egyre zsugorodni kezdett, s bizony egy kis manóhoz inkább hasonlított, mint a világűr szuper értelmes, fejlett lényéhez.

*

Zöld árnyalatban látszódott minden. Mint a Földön az óvodák játékházai, a kertek törpeházai — olyan nagyságú volt az épületek többsége. A falak valami tejüveghez hasonló anyagból készültek, a menye- zet pedig úgy ahogy volt, a világítást adta. Kinézve az ablakszerű kis nyíláson, nem messze láttam az „óriás" űrkabinunkat. Amiben idehoztak, amely az itteni méretek szerint gigantikusnak hatott. Berregő hangzott, majd belépett régi ismerősöm a „Milliomos".

— Nos, hogy tetszik új — de hangsúlyozom — ideiglenes otthona?

— Hát ... Én a klubomban hozzászoktam a zöld színhez, de azért ez egy kicsit sok ... A méretek pedig ...

— Na, de az ÖN részére épített létesítményünk remélem kényelmes?

— Attól függ, mennyi ideig kell itt lenni.

— Nézze, először is orvosaink veszik kezelésbe. Azt, amit ígértem, hogy a lába jobb lesz, mint régén — természetesen maradéktalanul beváltjuk. Ha visszatér a Földre, megcsodálják majd a kapuralövéseit. Tehát az orvosok kezelése és természetesen a számunkra szükséges tanulmányok elvégzése után egy kis csevegésbe is része lesz.

Mivel nálunk nincs éjjel és nappal, így nem mond-- hatom, hogy reggel kezdjük a vizsgálatokat. Kérem, ha meghallja a búgó jelet, készüljön, mert rövidesen Önért jönnek.

*

És jöttek! Nem tudom, hogy hányap és meddig, de alaposan „átnéztek", szinte darabjaimra szedtek. Mindezt fájdalom nélkül! Úgy, hogy éretem egyre jobb a közérzetem, erős vagyok, hangulatom pillanat- ról-pillanatra javult. A beszélgetések alatt is nyugodt, kiegyensúlyozott és őszinte voltam. Talán azért is hoztak ilyen jó állapotba, hogy megbízzam bennük. És megbíztam. Nyíltan beszéltek ők is, én is. Megtudtam, hogy ennek a minibolygónak két népe létezik. Az egyik féltekén az „ötvencentisek" (ide az 50 és 60 cm nagyságúak tartoztak) a másik féltekén a „hetvencentisek" (65-75 cm) élnek. (Én az „ötvencentisek" vendége voltam.) Azt már nem mondanám, hogy békében élnek, de ez a generáció még nem háborúzott egymással. Rendkívül fejlett technikai világuk legalább egy évszázaddal a földi tudományok előtt jár. Elmondták, hogy az egész Galaktika nyitott könyv előttük és így tudják, hogy mindössze három olyan bolygó van, mint az övéké. Ebből az egyik a Föld és ez azért érdekli őket különösen, mert az élet- feltételek mellett a Földön a „növekedésük" is biztosítottnak tűnik. Ha pedig ezt a növekedést a saját bolygójukon is megvalósíthatnák, akkor legyőznék a „hetvencentiseket".

Egymásközt olyan hadarva beszéltek, hogy az a mi fülünknek bántó volt. Azonban a tudósok agysejtjeit valahogy összekötötték egy beépített „beszélőgéppel", amely a világ összes nyelvét azonnal megérti és így a kis törpék az összes bolygó népével beszélni tudnak. Nem akarom húzni az időt, rengeteg érdekességet tapasztaltam, de egyet nem tudtam meg: azt, hogy a világűr melyik részére szállítottak, azaz hol helyezkedik el ez a bolygó. A bolygó nevét az egyik tanácskozáson véletlenül megtudtam. Az éber „Milliomos" azonnal félbeszakította a beszélgetést és tanácskozásra visszavonultak.

Kis idő múlva közölték velem:

— A „Milliomos" a Földön a csillagtérképet tanulmányozva megdöbbenve látta, hogy a földi emberek is úgy hívják bolygójukat, mint mi a sajátunkat. Ezért most úgy döntöttek, hogy amennyiben engem visszaküldenek a Földre, ezt a nevet „megvédik". Hogy mit tettek? Az agysej.tjeim közé olyan miniatűr szerkezetet helyeztek, amely a bolygó nevének kiejtése után azonnali halálomat okozza. A nevet teírni sem tudom, mert az idegrendszerem megbénul — mozgásképtelenné válók. így tehát tudom annak a bolygónak a nevét, ahol voltam, de sem kimondani, sem leírni nem szabad.

•

Rövidre fogva a dolgot: egy idő után hazaengedtek. Amikor az egyik űrkabinhoz kísértek — gondolom a másik a fekete hajú asszonyé volt — a „Milliomos" közölte:

— Automatikánk a hazájába szállítja. Távolléte óta a Földön már 80 év eltelt! Bizonyára sok minden fejlődött, hiszen már űrhajókat is fellőttek az elmúlt időszakban. Visszatérése csendes, szenzációmentes lesz. Űrkabinja észrevétlenül közelíti meg a Földet, a kiszállás után pedig önműködő automatika porráégeti az egészet. Azt pedig kedves barátom ne feledje: bolygónk nevét semmilyen körülmények között sem hozhatja a földiek tudomására. Higyje el, agysejtjei élete végéig „figyelik" a tiltott szót . . . Na, de búcsúzzunk barátsággal. Hosszú életet (ezért mi mindent megtettünk a szervezetében!) és jó sok gólt kívánok..