Nagy Béla: Nosztalgia napló 1-3. A Fradi műsorlap különkiadása
Nosztalgia napló 2. A Fradi Műsorlap téli különkiadása
viharban. De az már mindenesetre elgondolkoztató, hogy a nemzetközi labdarúgás a legismertebb szakemberei, akik sok száz remek labdarúgócsata izgalmai közepette is mindig meg szokták őrizni hidegvérüket, most szintén a mérkőzés hatása alá kerültek. Ki-ki temperamentuma, vérmérséklete szerint, de elragadtatásuknak ad kifejezést, amikor Merrick hálójába repül a negyedik, ötödik, hatodik magyar gól. Igazi londoni köd borul a pályára, amikor vége a mérkőzésnek. S akárcsak az olimpiai döntő után, most is csap- zottan, fáradtan, de határtalanul boldogan áll a győztes magyar csapat a pálya közepén, az angol fényképészek lencséje előtt. ... A stadion most már kihalt. Wembley legnagyobb ünnepe, a világraszóló találkozó már a múlté. A lelátón elszórt papírhulladék, ottfelejtett programok, sztaniolpapíros, gyümölcsös zacskók idézik a százezer néző emlékét. A magyar csapat már indul a bankettre, amikor kisétálok az öltözőből, vissza a pályára. Odamegyek a kapuhoz, amelyről már leszedték a hálót, és még egyszer végiggondolom a hat gól történetét. Azét a hat gólét, amely 90 év óta először gyűrte le Angliát. . . 1953. DECEMBER — Bp. Kinizsi—Bp. Honvéd 0 : 0 Az Üllői úton 40 ezer néző óriási tapsvihara köszöntötte az „évszázad mérkőzéséről” hazatért Honvéd labdarúgókat, amikor a Kinizsi ellen pályára léptek. A Honvéd 7 játékost adott a londoni dicsőséghez, a Kinizsi egyet sem. A Honvéd játékosok az Üllői úton jól játszottak, de gólt mégsem tudtak rúgni. A Kinizsi egyik legnagyobb diadala volt ez, hiszen — a bombaformában levő világklasszisok ellen — tudásuk és lelkesedésük javát adva megakadályozták, amit a világhírű angolok a Wembley-stadionban sem tudtak. Megérdemlik ezek a játékosok, hogy külön megemlítsük nevüket, a bravúros, győzelemnek beillő 0 ^részeseit: Gulyás — Ombódi, Kispéter, Dalnoki — Szabó, Dékány — Orosz, Kéri, Mátrai, Mészáros, Fenyvesi. Az edző Sós Károly volt. — Szombathelyi Lokomotív—Bp. Kinizsi 1 : 0 „A tét — a 3. hely — különösen a Bp. Kinizsi számára volt nagy, s ennek megfelelően az ő játékukba csúszott több hiba. A 41. percben született meg a mérkőzés egyetlen gólja. Szünet után erősen megváltozott a játék képe. Szinte állandóan a Kinizsi támadott, csatárai azonban a 45 perc alatt egyetlen valamire való helyzetet sem tudtak összehozni." A szombathelyi vereség után a Kinizsi az 5. helyen fejezte be az 1953 évi bajnokságot a csapat az előző évekhez képest sokat javult és időnként már látszott, hogy ez a gárda többre is képes. 1954-ben már előbbre is léptek ... 1963. JANUÁR — Lakat Károly kapott megbízatást az olimpiai válogatott edzői teendőinek ellátására. Amint a későbbiekben kiderült, alaposan ellátta. Két olimpiai aranyérem bizonyította. — Az MTI közzétette, hogy 1963. december 31-ig valamennyi sportág hazai és nemzetközi eseményein „olimpiai hozzájárulást" számítanak fel a belépőjegyek árához. A befolyt összeget a sportolók olimpiai felkészítésénél hasznosították. — A Népsport körkérdést intézett Európa, Közép- és Dél-Amerika 32 vezető sportlapjához, hogy hogyan állítanák fel a Világválogatottat? A szavazatok alapján ez volt az 1962. évi Világválogatott: Schroif—D. Santos, Mauró, Juszufi—Zito, Masopust—Garrincha, Sekularac, Vava, Pelé, Zagallo. A magyarok közül Sándor, Göröcs és Solymosi a B-válogatottban kapott helyet. — Az UEFA megbízta Crahay-t, egyik elnökségi tagját, hogy készítsen elő egy újfajta gólarány, helyesebben mondva gólkülönbség számítási javaslatot. A3 : 1 -es gólarány és a 9 :3-as azonos, gólkülönbségnél viszont a 9 : 3-as a jobb eredmény. Az UEFA mindezzel a több gólt elérő csapatot akarta jutalmazni. Köztudott, hogy a későbbiekben a gólkülönbség számítást mindenhol bevezették. — Érdekes nyilatkozatot adott Guttmann Béla az egyik bécsi lapnak. Két csapatot állított össze azokból a játékosokból, akiket edzői pályafutása alatt oktatott. Ebben a csapatban többek között Grosics, Bo- zsik és Rudas is szerepel. 1963. FEBRUÁR — Nem csak a felnőtt csapat, az ifjúsági gárda is alaposan felkészült az év labdarúgó eseményeire. Pillanatkép az ifik alapozásáról: „A park csendes, elhagyatott. Az egyetlen zaj a hó csikorgása a fiúk tornacipője alatt. Csanádi Ferenc edzőnek nem kell sokat beszélni, már az öltözőben ismertette az adagot: 500, 400, 200, 100 méteres távok váltogatják egymást. Összesen 3000 méter. S az iram? Az atlétatermetű válogatott középhátvéd Páncsics halad az élen — mint egy lokomotív. — Most még csak az állóképesség fejlesztése a fő cél, a gyorsaság fokozására csak az elkövetkező hetekben kerül sor — mondja az edző, s már be is áll a sorba fiai közé. Már néhány kör van mögöttük, kissé csökken az iram. Most, hogy edzőjük is velük fut, ismét felélénkülnek a fiúk. Lelkiismeretesen végighajt-
