Nagy Béla: MLSZ kiskönyvtár 3. Az ezüstlabdától az MNK-ig (Budapest, 1981)
1942-1943. Csak 10 percig volt kupahangulat... FERENCVÁROS-SBTC 3:0. „A vasárnapi kupadöntővel befejeződött az 1942—43. évi labdarúgó idény. A Ferencváros csapata 3:0 arányban verte a jóképességű vidéki ellenfelét, és ezzel további egy évre védője maradt a nagyértékű vándordíjnak, némileg kárpótolván hatalmas szurkolótáborát a bajnokságról való lemaradásért. Ettől eltekintve sajnos nem sok jót mondhatunk a Magyar Kupa idei döntőjéről. Legfeljebb azt, hogy szerencsére elmúltak már azok az idők, amikor a kupadöntőt majdnem üres házak mellett, erősen tartalékos együttesekkel vívták meg; 20 ezer néző jelent meg ezúttal a Hungária úti pályán, méltó keretet biztosítva a nagy trófea fináléjának. A mérkőzés viszont nem volt méltó a hatalmas nézősereghez, sem a díj jelentőségéhez. Az első 10 perc igazi kupahangulata után a játék nagy részében megdöbbentően sivár, unalmas és tervszerűtlen csapkodás folyt, amely alig-alig volt képes komoly élvezetet nyújtani. Még ha legalább küzdelem lett volna, de az sem volt. A salgótarjániak szemmel láthatólag megadták magukat sorsuknak, a zöld-fehérek viszont meglehetősen kényelmesen fogták fel a dolgot, csupán arra szorítkoztak, hogy a korán ölükbe hullott vezetést tartsák. A Ferencváros mentségéül szolgál, hogy rövid egymásutánban előbb Sipos, majd Nagy és Rudas sérült meg, és így a csapat gépezetében erős zökkenő állott be. A 3:0-ra végződő ferencvárosi győzelem után a díszpáholy előtt felsorakozott a győztes, s a zöld-fehéreknek az MLSZ ügyvezető elnöke átnyújtotta a Magyar Kupát, az SBTC-nek pedig a Corinthian serleget.” MAGYAR KUPA 1942-1943. Negyeddöntő: FERENCVÁROS-BSZKRT SBTC—KOMÁROMI AC ÚJPEST-SZEGEDI AK CSEPELI MOVE-HATVANI VSE (A Csepel, mint vendég jutott tovább.) 2:0 7:0 2:1 3:3 Ó1
