Nagy Béla: MLSZ kiskönyvtár 3. Az ezüstlabdától az MNK-ig (Budapest, 1981)
1941-1942. Háromszor egymásután: Ferencváros! FERENCVÁROS-DIÓSGYÖR 6:2. Az eddigi leglátogatottabb döntőn — 18 ezren voltak a Hungária úton — a Ferencváros ’az első félidőben 2:0-ás vezetést szerzett. „A második félidőben volt egy időszak, amikor a DiMÁVAG nagyon feljavult, és fölénybe is került. Szép akciókkal közelítették meg a Ferencváros kapuját, és az egyenlítés után is kiegyenlített volt a játék képe, a Ferencváros harmadik gólja után azonban teljesen összecsuklottak a diósgyőriek. A Ferencváros ekkor ellenállhatatlan volt, egyik támadást a másik után vezette. Hatalmas fölénybe került, és végül megérdemelten nyerte nagy fölénnyel a Magyar Kupát. A DiMÁVAG a végén már feladta a küzdelmet. A Ferencváros csapatában alig volt gyenge pont. A mérkőzés után az MLSZ társelnöke adta át a Magyar Kupát a Ferencvárosnak, és a Corinthian díjat a DiMÁVAG-nak. Tóth Potya István a mérkőzés után így nyilatkozott: Köszönöm a fiúknak azt a fáradtságot, amelyet ennek a szép és értékes díjnak az elnyerése érdekében kifejtettek.” MAGYAR KUPA 1941-1942. Negyeddöntő: FERENCVÁROS-GAMMA 6:2 SBTC-WEKERLETELEPI SC 1:1 (Az SBTC mint vendég jutott tovább.) DVTK-KOLOZSVÁRI AC 5:3 ÚJPEST-ELEKTROMOS 3:2 Elődöntő: FERENCVÁROS-SBTC 2:1 DVTK—ÚJPEST 6:3 59
