Nagy Béla: MLSZ kiskönyvtár 3. Az ezüstlabdától az MNK-ig (Budapest, 1981)
1925 —1926. A „marathoni döntő" ,,A legklasszikusabb vándordíj, a Magyar Kupa 1925—26. évi döntőmérkőzését játsza le ma a BEAC és a Kispesti AC együttese. Majdnem minden alkalommal a két legjobb magyar csapat került a díj döntőjébe. Ez évben másként döntöttek az illetékesek. A profi-amatőr szétválasztásból kifolyólag most éppen nem a két legjobb magyar csapat jutott a döntőbe. A győztesnek kijáró tisztelet azonban ezúttal sem fog elmaradni s az országos szövetség képviselője ünnepi aktus kíséretében adja majd át a győztesnek a legnagyobb vándordíjunkat, a Magyar Kupát." A két amatőr csapat a Hungária úti pályán - mindössze 4-500 néző előtt- mérkőzött a kupáért: KAC—BEAC 1:1. ,,A tavaszról elmaradt kupadöntő meglehetősen sivár küzdelemben eldöntetlenül végződött. A csupa fiatalból álló kispesti csapat lelkesen és elszántan küzdött s ez a lelkesedés jó 20 perces fölényt, no meg Jurácska révén egy megérdemelt gólt szerzett meg. Az ellenfél csapata kapkodó, gyenge játékával nem tudta legyűrni ezt a lelkes győzniakarást. A küzdelem elszánt és heves volt, amennyire a csúszós, sáros pálya és a dermesztő decemberi szél ezt megengedte. A 25. percben sajnálatos szerencsétlenség tette emlékezetessé a játékot, mert a Budaival összefutott Raix oly szerencsétlenül esett, hogy lábtöréssel kellett kórházba szállítani. A második félidőben az egyetemi csapat lendületesebb játékot produkált, és meglehetős fölénybe is került. A hosszú fölényből azonban csak a 37. percben született meg Pótz gólja, amely eldöntetlenné tette a játékot. . A megismételt döntő — december 19-én — „mini közönség” előtt (150 néző!) nagy „marathoni” csatát hozott! „...20 perc híján 3 óra hosszat küzdött a két csapat a legszebb, legnagyobb magyar futballtrófeáért, s a küzdelem hatalmas voltát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy Gregor, a KAC játékosa a meccs után összeesett a fáradtságtól. Pár perccel előbb még megszerezte csapatának a győztes gólt, s mikor a fütty után az öltözőbe tért kimerültén, tehetetlenül rogyott össze. A küzdelem tehát gigászi volt. A játék azonban nem a legelső klasszishoz tartozott. Ebben a BEAC nyújtott többet, de az egyetemi csapat nem a sors kegyeltje. Csatárai nem tudták kihasználni és pechesen fejeztek be minden jó helyzetet, míg ellenfele a lényegesen kevesebb helyzetből is mindig megszerezte a ve3 33
