Nagy Béla: MLSZ kiskönyvtár 3. Az ezüstlabdától az MNK-ig (Budapest, 1981)

1940-ben újszerű formában, ismét az MLSZ irányításával újból kiírták. Az MLSZ kimondta, hogy a Magyar Kupát összekapcsolja a Corinthian díjjal, s a Corinthian díj győztese az az amatőr csapat lesz, amelyik a Magyar Kupában a legtovább állva marad. A díj jelentőségét azzal is növelték, hogy a győztes, ha a bajnoki év végén kiesésre állna, megmenekül. Még vonzóbb lehetőség volt, hogy a Corinthian díj győztese ha alsóbb osztályú, egy osztállyal feljebb kerül. Erre nem került sor, hiszen a következő években mindig I. osztályú csapat nyerte a Corinthian díjat: Szolnok (1941), DiMÁVAG (1942), SBTC (1943).

A felszabadulás után már nem írták ki az antik serleget. Nem is nagyon írhatták ki, hiszen a Corinthian díj eltűnt! Sokáig keresték, kutatták — hiába. 1967-ben az SBTC találta meg — a tarjániak nyerték egyébként utoljára a kupát —, s vásárolta vissza egy magánszemélytől. Az illetőt, amikor megkérdezték, hogyan került hozzá az értékes díj, azt válaszolta: évekkel ezelőtt az Ecseri úti ócskapiacon vásárolta!

Nagy utat tett meg tehát az egyik legrégibb magyar vándordíj. . .

11