Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

met intett. Erre felemeltem a kezem és jeleztem, hogy le­megyek a pályáról. Példá­mat követte az öcsém is, és Király, az egyik fedezet. Az öltözőben dühösen láttunk neki a vetkőzésnek. Alig ve­tettük le a cipőnket, beállí­tott Bródy Sanyi az FTC- ből és azt mondta: — Karcsi, gyertek vissza, a játékvezető megsemmisí­tette azt a vitás dugót. Én nem akartam Bródy- nak hinni, de szavával meg­erősítette, hogy igaz, amit mond. Erre gyorsan felvet­tük a cipőnket és mindhár­man visszamentünk a pályá­ra. Irtózatosan beleszálltunk a játékba és 3 dugót rúgtunk az FTC-nek. Így lett az ered­mény 3-1. — Nem 3-0? — kérdezzük. — Nem! — feleli Fogl Karcsi és még a szeme is ra­gyog. Bródy Sanyi nem mon­dott igazat: a játékvezető nem vonta vissza az ítéletét Csakhogy Bródy Sanyi nem tartotta sportszerűnek, hogy az FTC teljes csapattal játsszon egy olyan Újpest ellen, amelyből három válo­gatott játékos hiányzik. Az ő sportszerű gondolkodásával ez nem fért össze. Inkább bejött az öltözőnkbe és egy jámbor hazugsággal vissza­csalt bennünket a pályára. Bennünket, az ellenfél játé­kosait! Hát, kérem, ilyen ember volt Bródy Sanyi!” Bródy 1922-ben öt bajnoki aranyérméért (amivel az MLSZ tartozott) cserébe egy Bródy-díjat kívánt alapíta­ni. Ezt az a magyar játékos kapta volna, aki a díj létesí­tésétől kezdve a magyar vá­logatottban egymás után 15 alkalommal képviselte volna a magyar színeket a center­half poszton. Az érdekes ajánlatot nem valósították meg. Nem Bró- dyn múlott... 95

Next

/
Thumbnails
Contents