Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)
Ferencvárosi emlékalbum
csapatunk volt! Óriási lehetőség maradt ki ezzel az érdemtelen vereséggel, hiszen ha nyerünk, akár a döntőben is játszhattunk volna. A másik fájó emlék az 1964-es, madridi EB. A hosszabbítás utolsó perceiben úgy veszítettünk a spanyolok ellen, hogy előtte nekünk voltak nagy helyzeteink ... Sajnos, nem volt szerencsénk az 1968-as FTC—Leeds VVK- kupadöntőn sem. Végigtámadtuk a mérkőzést, mégis képtelenek voltunk a Népstadionban egyetlen gólt szerezni. A mérkőzés végén Sir Stanley Rous is odajött hozzám, hogy kicsit megvigasztaljon ... Egy évtized múlva már én vigasztaltam a kis fradista srácokat. Az ifi III edzője voltam és a líbiai szerződés miatt egy időre elutaztam. A szülők és a játékosok olyan meghitt búcsúztatást rendeztek számomra, hogy bizony, könnyes szem nélkül senki nem tudott a teremből kijönni. Ez volt az első csapatom, mint edzőnek, és erre a meghitt hangulatú távozásra örökké kellemesen emlékezem. A távolban egyébként nagyon hiányzott az Üllői út hangulata, a mi gyerekeink, a Ferencváros nagy családja. A világ szinte minden részén megfordultam, de a ferencvárosi pálya légköre, a klub iránti szeretet örökké mágnesként visszavonzott. Ez az én világom, ez az én egyesületem, sehol olyan boldogan nem tudnék élni, mint Budapesten. Itt idősnek, ifjúnak Flóri vagyok — és olyan sze- retetet kapok, amit a világon sehol sem kaphatnék. Bevallom, hogy a búcsúmérkőzésen legszívesebben minden fradistához külön odamentem volna a lelátóra, megköszönni azt a rajongást, amellyel több mint két évtizeden át elhalmoztak. Csak a szépre emlékezem, s talán a ferencvárosi család sem felejti majd el, hogy volt egyszer egy Albert Flóriánja... Nem felejtünk, Flóri, mint ahogy régi játékosaink közül senkit nem felejthetünk, hiszen ennek a klubnak történetét nagyrészt labdarúgói „írták”. Róluk írni és emlékezni pedig kellemes és felemelő kötelesség. Ferencvárosi Torna Club! Ez az a klub, ahol minden időben fanatikusok tízezrei lelkesedtek a zöld-fehér színekért és fanatikus tizenegyek küzdöttek a ferencvárosi egyesület diadaláért. 210
