Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

tem, tehát becsúsztam, Géza nem tudott megállni, s a sarokkal kitámasztott lábszáramra az ő 80—90 kilójával rávetődött. Az utolsó pillanatban egy nagy fekete testet láttam, s önkéntelenül arra gondoltam, hogy ebből hogy kerülök ki. Sajnos, már csak ájultan, törött lábbal.” Ezzel a tragédiával befejeződött Rudas Ferenc pályafutása. Felépülése után megpróbálkozott még a játékkal, de megközelíteni sem tudta előző nagy formáját. Visszavonult, mégis a pályán maradt. Az egyesülettől ugyanis megkapta a klubházban levő vendéglőt. . .

A hátsó Fradi-pályán volt egy edzőfal, amelyre számozott kockákat festettek. A játékos felugrott fejelni, az edző pedig bemondta, hogy hányas kockába irányítsa a labdát. Az egyik ifjú játékos majd mindig betalált. El is nevezték „Kockának”. A becsületes neve Kocsis Sándor volt.

KOCSIS SÁNDOR

magyar labdarúgás felejthetetlen csillaga. Már az FTC ifjúsági csapatában felfigyeltek a tehetséges csatárra, aki szinte számolat- lanul ontotta a gólokat. Ki feledhetné az „aranyfejű” Kocsis Sándor felhőfejes góljait, élményt jelentő technikai bravúrjait. Mondjuk, azt az Üllői úton lezajlott egyik mérkőzést, amelyen egy éles beadást a 16-osról hanyattvetődve, ollózva bombázott a felső sarokba. Utána percekig nem tudták elkezdeni a játékot, mert az osztrák csapat is odament Kocsishoz gratu196