Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

Akkor még EMTK volt. Innen a Nemzetihez kerültem, két év múlva a később szintén megszűnt Phöbushoz. Itt is két évet töltöttem, két gyönyörű, felejthetetlen évet. Nekem nagyszerűen ment a védés. A csapat megszűnése után a Taxi játékosa lettem. Erre az időszakra esik két válogatott szereplésem. Ez nagy szó volt. Büszke is voltam rá. És most, hogy a Ferencváros játékosa lettem, azt remélem, hogy jobban szem előtt leszek és a válogatottság is köny- nyebben elérhető lesz száCSIKÓS GYULA

momra. Mondanom sem kell, hogy szívvel-lélekkel fogok őrt állni a ferencvárosi kapuban. Mindig idehúzott a szívem és most, hogy végre sikerült eljutnom eddig, érdemes akarok lenni a bizalomra. Egyébként nagyon érdekes élményem van a Fradival kapcsolatban. Még ifjúsági játékos voltam, mikor Papp Laci, a régi Fradi játékosa meglátott és beszélt is érdekemben az akkori vezetőkkel. Azt mondták, hogy menjek ki egy edzésre. Annyira meg voltam illetődve a nagy megtiszteltetéstől, hogy nem mertem kimenni. Pedig azóta talán már régen a Ferencvárosban védtem volna. Na, nem baj, még most sincs késő, hiszen csak 26 éves vagyok. Bízom .magamban és azt hiszem, hogy nem lesz hiba a ferencvárosi kapu körül.” (Sporthírlap, 1940. február.)

Nagyszerű védések sorozatát mutatta be a Ferencváros kapusaként és a válogatottban is volt egy örökké emlékezetes, bravúros szereplése. Genovában egy olasz—magyaron a mérkőzés „hőseként” emlegették. Klubhűségből is „hős” volt... 1945

188