Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)
Ferencvárosi emlékalbum
lése ellenére visszament a küzdőtérre . .. „Boldog lehet az, aki látta az alig ténfergő Takács briliáns, Orth-szerű rézsűt kiadását, melyre teljes rössel kellett startolni Kohutnak, hogy azt góllá értékesítse. Mari néni újból való megjelenése óriási erőt öntött a Ferencvárosba. Szinte újjáéledt, lelkesedett és tüzelt. S így lett az eredmény 3-1! — Az öltözőben a fiúk körülfogtak, csókoltak, öleltek. Bukovi sírva fakadt a boldogságtól. A lábam veszettül sajgott és lüktetett, de így is gyönyörű volt.” Takács Géza csontrepedéssel játszotta végig ezt a mérkőzést ... Az öreg csont hamar összeforrott, s a kapitány hamarosan elfoglalta helyét a csapatban. A Sporthírlapban ezeket olvastuk róla: „Kemény játékos hírében áll. Mestere a csatárok ofszájdra állításának, s széles mosollyal fordul gyakran a közönség felé, ha sikerül a beugratása és az ellenfél csatárai meglepődve és bosszankodva vesznek tudomást a bíró fütyüléséből arról, hogy a vén róka túljárt az eszükön.” — Játszom addig, amíg érzem, hogy még tudok s azután egy napon odateszem a futballcsukát Tóth-Potya elé, köszönöm a jóságát, elmegyek nyugdíjba, talán megnősülök ...” A búcsú még 4 évet váratott magára. Mari néni a 100%-os bajnokcsapatban is kitett magáért. Régen hátvédpárok alkották a védelmet. „Mari néni” társa hosszú-hosszú éveken át a középső Hungler fiú, János volt. 176
