Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)
Ferencvárosi emlékalbum
csúcsára tökéletesedett ki ez a rúgótechnikám. Erre nem tanított senki, ösztönösen csináltam. Tóth-Potya — aki játékostársam, majd edzőm volt — viszont megtanított valamire. Mindig mondta: ,,Vili, tanulj meg jobb lábbal rúgni szögletet, meglátod, nagy hasznodra válik majd.” Nagyon szorgalmasan kezdtem el a gyakorlást. Edzés előtt és után is a pályán voltam, s a napi több száz lövés megtette a hatást. Fél év múlva úgy lőttem jobbal is, hogy csak úgy süvített. A szögletek meg csavarodtak a kapuba... A közönség, amikor Kohu- tot lövésre biztatta, zúgva, kórusban kiáltott: „Kohuuuuut!” Sok siker, felejthetetlen gól született így. A napjainkban 75 éves csatár melyik mérkőzésére emlékezik vissza a legszívesebben? — Nagyon sok szép emlékem van, nehéz egyet-egyet kiragadni: így együtt szép az egész. Természetesen felejthetetlen a válogatottban átélt Magyarország—Francia- ország 13-1, és egy Magyarország-Ausztria mérkőzés Bécsben, ahol az utolsó percben én lőttem a győztes gólt. A Fradiban is volt két olyan mérkőzésem, amit nem lehet elfelejteni. Az egyik az 1929-es Ferencváros—Uruguay 3-2! Erről a monte- videói sikerről akkor, mint világszenzációról beszéltek. A másik mérkőzést idehaza sokan látták. Az 1933-as Magyar Kupa döntőben 11-1-re győztük le az újdonsült bajnokot, az Újpest csapatát! Kohut egy évtizeden át küzdött a zöld-fehér színekért, és a közönség egyik kedvence volt. Amikor 1933 nyarán külföldre szerződött, a szurkolók illően elbúcsúztatták, sőt verset is írtak a híres balszélsőhöz. A befejező sorokból idézünk: Halljuk, hogy távozol messzi nyugatra. Hisszük sikerek felé vezet az út. Emlékezni fogunk mindig bombáidra, Kohuuuuut! Kohuuuuut! Kohut a híres T-betűs csatársor tagja volt, bár nevének csak a vége adott egy t-betűt. A másik szélső, Táncos Mihály a jobb oldalon szerepelt. 170
