Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

Toldi-vándordíjas labdarúgók után a mai gárda többi tagjának adjuk át a szót. Nem célunk a játékosok pályafutásáról bővebben írni, hiszen napról napra még újabb és újabb események gazdagíthatják életútjukat. Csupán arra kértünk választ: mi volt 1980 végéig a legkedvesebb emléke a Fradiban?

EBEDLI ZOLTÁN

Ügy érzem nem is lehet más, csak az emlékezetes 1975—76-os bajnokság.

Erre az időszakra, a szép sikerre örökké örömmel gondolok vissza. A folytatás már nem egészen úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Van úgy, hogy élvezet a játék, minden jön magától, nincs szenvedés, nyűglődés. egyszerűen

nem tudok elfáradni a 90 perc alatt. Máskor meg semmi sem úgy sikerül, ahogy elgondolom. Szeretem a futballt és szó szerint a játékot. A labdarúgás számomra a legszebb játék . ..

HAJDÚ JÓZSEF

— Amikor a Ferencváros nagy családja befogadott, testi és lelki sérülésekkel teli sportember voltam. Leírt játékosként kerültem ide és mégis bizalmat kaptam. Ez annyira feldobott, hogy kijött belőlem a képességeim adta maximum. Sorra jöttek a győzelmek, én pedig jóleső érzéssel tapasztaltam, hogy nem kis részem volt egy-egy sikerben. Határozottan jól ment a védés, előttem pedig egy „csikócsapat” száguldozott. Bajnokok lettünk. Elképzelhetik a boldogságomat, hiszen én ezzel még személy szerint is bizonyí160