Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)
Ferencvárosi emlékalbum
1955-ben Bécsben játszotta a Kinizsi a Húsvéti torna döntőjét. A Rapid volt az ellenfél. A bécsiek ostrom alatt tartották a Kinizsi kapuját. Ellenállhatatlanul rohamozott az ellenfél világhírű csatársora, de védelmünk Kispéter vezérletével állta a támadások viharát. Misa szerelt, fejele, dübörgött jobbra, száguldott balra. A játék lázában Gulyástól kérdezte meg: — Mennyi az eredmény? — 2-2! — Akkor mindent bele! És a Kinizsi megnyerte a Húsvéti tornát — a Honvéd „aranycsapata” előtt! Kispéter 1957-ben, az ausztráliai túra után vonult vissza. Egy évtizeden át a klubhűség, a lelkesedés, a Fradi-sziv megtestesítője volt. Sajnos, múltidőt kell használni: 1966-ban fáradt szíve megszűnt dobogni. .. kölyökcsapatában kezdte labdarúgó pályafutását. — Sohasem felejtem el azokat a mondatokat, amelyeket gyerekfejjel — az elragadtatástól tátott DÉKÁNY FERENC szájjal ámulva — hallgattam, amikor méltónak találtak arra, hogy bevegyenek az FTC nagy családjának akkori gyerekcsoportjába. „Ne kezitcsó- kolomozz itt, öcskös! Egyet jegyezz meg: itt nincs nagy és kis fradista, itt mindenki egyforma. Mert akit itt találsz, annak mind egyformán ver a szíve a Ferencvárosért!” Dékány, bár szorgalmas és tehetséges volt, csak nehezen került be az FTC első csapatába, ahol azonban hamarosan gyökeret vert, s évekig az együttes egyik legmegbízhatóbb, rendkívül sportszerűen 140
