Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

HU

I

alószínű, hogy az 1981-es év az FTC- nél a búcsú éve lesz. Meghatódva gondolok arra, hogy pályafutásom utolsó részében itt futballozhattam. Nem születtem fradistának, de, hogy milyen mély nyomokat hagyott bennem az itt eltöltött 6 év — azt szinte kifejezni sem lehet. Az első napok, az első edzések, majd jöttek az első sikerek. Mindenki becézett, a közönség úgy szeretett, mintha az Üllői úton nőttem volna fel. Ez a rajongás nekem szokatlan volt, de egyúttal óriási erőt, önbizalmat adott. Így sok fontos gólt sikerült szereznem. Kettő különösen emlékezetes. Az egyik a Zvezda elleni kupamérkőzés, ahol a 100 ezres jugoszláv közönséget hallgattattam el a mérkőzés elején lőtt gólommal. A másik: az a gól, amelyet a Videotonnak lőttem az Üllői úton. Ezzel egyenlítettünk és ez a gól tette lehetővé, hogy a következő mérkőzésen bajnokságot nyerjünk!

Bajnokság, kupasiker, szeretet, megbecsülés — ezt kaptam elsősorban az Üllői úton. Köszönöm és mindig büszke leszek arra, hogy a Ferencvárosi Torna Club futballistája lehettem és a labdarúgás „Nemzeti Színházában”, az Üllői úti pályán tízezrek előtt rúghattam a labdát.

127