Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)
Ferencvárosi emlékalbum
Úgy érzem, e szavakból szinte kitapintható Pataki egyénisége, mély érzelmi világa. A sors egyik nagy ajándékának érzem, hogy az ősidők nagy fradistája, ahogy ő magáról mondta a „Vén csatár” — barátságába fogadott. Éveken át rendszeresen találkoztunk, s ezek a találkozások nekem örökké felejthetetlenek lesznek. Nekem adatott meg, hogy Patakiról az utolsó cikket, egy nevezetes esemény kapcsán a Fradi műsorfüzetbe megírjam. 1977 tavaszán még nem gondoltam, hogy ez lesz Pityke bácsi utolsó nyilatkozata. Ebből a cikkből idézem a következő sorokat: Szenvedélyem csak egy volt, ami ma is: a Ferencvárosi Torna Club! — Az Üllői úti pályához ezer szállal kötődtem, itt voltam fiatal, igazgatói engedéllyel játszó kisdiák, itt voltam ünnepelt középcsatár, majd csapatkapitány, itt voltam minden — itt játszódott le szinte az életem. Amikor visszavonultam az aktív játéktól, sportigazgatp, szakmai és szellemi irányító kellett — s a drága Mailinger Béla bácsi hívószavának nem lehetett ellenállni, maradtam tovább a zöld-fehér családban. Amatőr sportolóként, vezetőként összesen 37 évet töltöttem szeretett egyesületemben! Minden perc, minden mérkőzés ünnep volt, amit a zöld-fehér mezben tölthettem, de a válogatott találkozók előtti pillanatokra ma is meghatódva emlékezem. Amikor a Himnuszt hallgattuk, mindig könnyeztem ... Szüleim határtalan hazasze- retetré neveltek, az 1848-as eszmék családunkban szentnek számítottak. — Pityke bácsi szülei rendszeresen kijártak az Üllői úti mérkőzésekre? — Tudom, szinte hihetetlen, de apám egyetlen meccsre sem jött ki, drága édesanyám is mindössze kétszer volt kinn az Üllői úton, hogy megnézze a fiát. Pedig nagyon büszkék voltak rám, s mindent megadtak a boldogulásomhoz, sportszeretetemet is megértették. Évekig hegedülni is taníttattak. De én már akkor is csak a Fradiért és a fociért rajongtam látástól vakulásig. Szinte megszállott voltam. Azért, hogy az Üllői útra mehessek, hogy játszhassam, mindent megtettem. Egy példa: 1918 őszén ezredemmel Kecskemétre rendeltek. A jószívű (és való123
