Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

1906-ban az FTC-ben I gyerekként kezdett futballozni és öt év múlva már bekerült az első csapat­ba. Közel két évtizeden át küzdött az egyesület színei­ért. Példaképe volt az oda­adó, lelkes labdarúgónak. „A legönfeláldozóbb játékos. Azt hinnéd, karcsú dereka eltö­rik, de ő végig állja, diktálja az iramot. Azért szeretjük úgy a futballt, mert az új ge­nerációnak még maradt né­hány olyan példaképe, mint Blum Zoli.” Vagy egy másik jellemző értékelés, ezúttal válogatott szerepléséről: „Blum Zoltán, csapatunknak ez a mindenkori büszkesége, BLUM ZOLTÁN 25. játéka után is olyan friss, olyan fiatal, s olyan ambició­zus, mintha ma került volna be először a csapatba.” Blum a Fradi és a labdarú­gás szerelmese volt. Amikor a Ferencvárosban már nem játszhatott az első csapatban, csak olyan kiscsapat mezét húzta fel, amelyiknek a színe szintén zöld-fehér volt... Később, 1930-ban a Ferenc­város edzőjeként rendszere­sen játszott a B-csapatban, sőt néhány nemzetközi por­tyamérkőzésen „beszállt” a fiúk közé az első csapatba i$! Az edző együtt játszott fiai­val, ami, bizony, ritka kurió­zum a labdarúgás világában. Blum edzősködése sikeresen alakult. Az egyesület törté­netében ő a leghosszabb ide­ig működő edzőnk, 1930-tól 1937-ig vezette fiait győze­lemre. Nem is akármilyen győzelmek voltak ezek. Ak­koriban nyert 100%-os baj­nokságot és sok nagy nem­zetközi mérkőzést a Ferenc­város! Szakmai tudása mel­lett a csapat körüli kedvező hangulat kialakításán is so­kat fáradozott. „Csak az FTC-szellem legyen jó a klubban, a győzelem előbb- utóbb beköszönt” — mondta 114

Next

/
Thumbnails
Contents