Nagy Béla: Fradisták. Portréalbum 1. (Budapest, 1979)

KESERŰ II ALAJOS VÉRTESI (VRABEL) JÓZSEF BADÓ (BADOVETZ) RAYMUND PIRITY JENŐ KOCSIS ANTAL Pirity Jenő (1891-1974) Az FTC első híres kerékpáros versenyzője. 1909-től 1926-ig versenyzett, s hogy nem eredménytelenül, azt mutatja az a kb. 10 kg súlyú ezüst­érem, amit hosszú versenyzői pályafutása alatt nyert. A rövidtávú és az országúti versenyeken egyaránt kiváló eredményekkel büszkélkedhe­tett. Sok párosversenyen győ­zött Eigner Jenővel és Szarnék Ferenccel a tandem számok­ban. Bár magyar bajnoksá­gon nem sikerült győznie, az FTC első nagy kerékpárosát személyében tisztelhetjük. Visszavonulása után mint ve­zető is megállta a helyét, két éven át az FTC-nek főtitkára is volt. A Klub 75 éves jubileuma évében, 83 éves korában hunyt el. Érmei, zöld-fehér győzelmi vállszalagjai a jubi­leumi kiállításon ott díszeleg­tek a legjobbak trófeái kö­zött . . . Kocsis Antal (1905-) Az FTC első olimpiai bajno­ka! Az időpont 1928. Vili. 11., Amszterdam ............A magyar s port egyik legragyogóbb di­adalát és mindenesetre leg­váratlanabb sikerét aratta ma Kocsis Antal, aki gyilko­sán erős konkurrenciában megnyerte a légsúlyú boxoló olimpiai bajnokságot. Az ő győzelme nemcsak egyéni siker, ebben a nálunk alig néhány éve kultivált sportág­ban, hanem sikere annak az ifjú szövetségnek is, amely csendben, reklám és nagy­hangú nyilatkozatok nélkül dolgozva el tudott jutni a leg­nagyobb diadalig ... A Ko- csis-Appel döntő izgalmas lefolyása: — Az első menet egyértelműen a franciáé, de a második menetben Kocsis kezd jobban. Kocsis kitűnően jön fel, a francia már fárad, de még ekkor is jobb egy ki­csivel. A mindent eldöntő harmadik menet: Kocsis át­érezve az utolsó menet döntő fontosságát, erős tempót dik­tál. Egyik gyors akciója a má­sikat követi. A magyar tábor ujjongva figyeli pompásan verekedő reménységét és bíz­ni kezd a sikerben. Kocsis mindent belead a gyil­kos harmadik menetbe, üté­sei közül még mindig sok megy a levegőbe, de a fran­cia egyre jobban fárad, egy­re kevesebb eleganciával próbál kitérni Kocsis ütései elől. Az első perc Kocsis of- fenzívája jegyében telik el. Újabb ütészuhatagot zúdít ellenfelére, amit a francia csak védeni. Teljesen készen van. A magyaroknak most már nagyon megjön a hang­ja, s a harsány biztatás újabb ostromokra tüzeli Kocsist. Két­szer egymás után találja el a franciát és a szakemberek megállapítják, hogy Kocsis már behozta a hátrányt. A francia már csak védekezik és közben térdre is kénysze­rül, de Kocsis lovagiasan fel­segíti. A spofrtszerű gesztus­nál Kocsist figyelmezteti a bíró, hogy ne üssön ellenfele tarkójára. Ez a figyelmeztetés azonban nagy visszatetszést keltett, mert Kocsis nem szol­gáltatott erre okot. Tovább is Kocsis támad, a harmadik perc végén a fran­cia kissé összeszedi magát, s aggódni kezdünk, hogy Ko­csis nem bírja végig a saját maga diktálta őrületes tem­pót, de aggodalomra nincs ok. Lerohanja a magához té­rő franciát, aki örülhet, hogy a gong megmenti a kemény- öklű magyar bajnok záporo­zó ütéseitől. A döntő meccsnek már vége. Roppant izgalomban várjuk az eredményhirdetést. Mint­ha szörnyű lidércnyomástól szabadultunk volna meg, halljuk a megafon felharsa­nó hangját: HALLÓ, HALLÓ, CHAMPION OLIMPIQUE KO- CSZISZ HONGRIE! Most felszakad belőlünk min­den visszafojtott öröm, szin­te alig bírunk magunkkal. Kocsist majdnem szétszedjük és szinte darabokban visszük be az öltözőbe. Előbb azon­ban még kitépi a kezünkből a fotográfus és behurcolja egy fényárban úszó kamrába, ahol gyorsan lekapja az 1928-as olimpia első boxoló bajnokát." Az ünnepélyes eredményhir­detés másnapra maradt. Az olimpiai stadionban először a kardvívás olimpiai bajnoka, Terstyánszky Ödön tiszteleté­re hangzott fel a magyar himnusz. Ezután ismét felejt­hetetlen pillanatok következ­tek; idézzük a Nemzeti Sport tudósítóját: ,,A boxeredményeket hirdetik most és — mint a legköny­nyebb súlycsoport győztese — Kocsis győzelme az első, ami­nek tiszteletére az ünnepi ce­remóniát végigcsinálják. Újra a főórbócon leng a magyar zászló és újra felhangzik a himnusz, amit most már még nagyobb örömmel, még na­gyobb hanggal éneklünk.” Megtörtént! - 29 évvel az FTC megalakulása után elő­ször állhatott az olimpiai do­bogó legmagasabb fokára ferencvárosi sportoló. Először avattunk egyesületünk tagjai közül olimpiai bajnokot. Hosszú volt az út 1899. má­jus 3-tól 1928. augusztus 12- ig —, de százezrek örömét, lelkesedését jelentette ez a nap a szűkebb hazában — a Ferencvárosban. Kocsis 64 éves korában egyik levelében ezeket írta: — Mindmáig Fradi nevelés­nek tartom magam. Szegény proligyerek voltam, s az FTC lett a második otthonom. Boldog voltam, amikor a zöld-fehér mezt magamra ve­hettem és még boldogabb, amikor a zöld-fehér színeket győzelemre vittem. Az olimpi­án négy mérkőzést vívtam és négyszer győztem. Életem legnagyobb dicsőségének tartom, hogy én lehettem az FTC első olimpiai bajnoka! Az FTC 80 éves jubileumán olimpiai bajnokaink tisztele­tére márványtóblát helyezünk a klubház falára. Az első aranybetűs név Kocsis Anta­lé. . . 95

Next

/
Thumbnails
Contents