Nagy Béla: Fradisták. Portréalbum 1. (Budapest, 1979)
Msták Háberfeld Győző Sem születési adatait, sem halálozásának idejét és körülményeit nem tudjuk pontosan. Valószínű, hogy 1945- ben Mauthausenben meggyilkolták. Háberfeld Győző az FTC első olimpiai ezüstérmes sportolója! A stockholmi olimpián 1912-ben, tagja volt annak az úgynevezett német rendszerű tornacsapatnak, amely ezüstérmet nyert. Ez egyben az első olyan olimpiai érmünk, amelyet csapatsportban nyertünk. Háberfeld az olimpia után rövidesen abbahagyta a sportolást. Újpesten, Békési Győző néven fényképész műtermet nyitott, s ott dolgozott 1944 őszéig. Ekkor családjával együtt elhurcolták, s Mauthausenben nyomtalanul eltűnt. . . Toldi (Nagy) Sándor (1893- ?) Az FTC egyetlen olyan sportolója, aki a nyári olimpiai játékokon a magyar csapat zászlaját vitte! Ez 1924-ben Párizsban történt, ahol Toldi a diszkoszvetésben a 9. helyen végzett. Pályafutása végefelé így emlékezett sportélményeire, az FTC-ben elért eredményeire: „Nyolcadikos gimnazista koromban dobtam életemben először, addig tornaórára sem jártam. Akkor jött oda tornatanárnak Kovács Lajos ■■■■■■■■■Hl Jenő, aki szigorúan vette a tornát, s csakhamar felfedezte a bennem rejlő tehetséget. Majd Kóczán Mórral együtt komoly tréningbe fogtak, s egy év után már a stockholmi olimpiára készülhetünk. 1912 őszén iratkoztam be az FTC-ben, a Móric vitt fel. A saját nevemen nem versenyezhettem, azért Nádas Sándor néven írtak be és ott adták a Toldi nevet is. Persze az egész világon ezen a néven ismertek meg, s ma is kevesen tudják, hogy Nagy Sándor a nevem. 1913. június 1-én az MTK versenyén 43,05-tel országos rekordot dobtam, de csak félóráig érezhettem magam rekordernek, mert ugyanaznap telefonon jelentették, hogy Újlaki Temesvárod 43,60-at dobott. Ezután hétről hétre javultam, s még ebben az esztendőben Bécsben, a WAC versenyén értem el életem legjobb eredményét: 46,86 métert. 1914-ben igen nagy formába lendültem. 45—50 méter között ment akkor a diszkosz. De jött a háború, mely engem is visszavetett. 1922-ben fogtam újra diszkoszt o kezembe és úgy az évben, mint 1923. és 1924. évben, háromszor egymásután megnyertem a magyar bajnokságot. 1925-ben nagy pechemre nem indulhattam a bajnokságon, mert éppen azon a napon szenteltek pappá. Idén, ha minden az elképzeléseim szerint megy, megjavítom az országos rekordot. Amit eddig elértem, az az izmok jó működésének az eredménye. Egész télen át tornáztam és súlyt emeltem és ennek a jó hatását élvezem. Hogy meddig akarok még versenyezni? Mindössze csak 33 éves vagyok, remélem, 40 éves koromig bírom az aktív versenyzést. Testsúlyom most 108 kg, magasságom pedig 196 cm. Itt, Győrben kértek, hogy lépjek be a helyi GYAC-ba. Ezt, mint pártolótag meg is tettem, de egyesületemet az FTC-t nem hagyom el soha, hiszen legnagyobb örömömre annak örökös bajnoka vagyok.” Stoimár Károly „Atlétikai képességeimet elsőnek Baráth Géza számtantanárom fedezte fel bennem. Egy iskolai versenyen győztem 60 méteres síkfutásban. Ugyanakkor 147 cm-t ugrottam magasba és ott második lettem. Sportszerető tanárom bíztatott, hogy lépjek be egy egyesületbe és ott fejlesszem ki képességeimet. Mindig azt mondta: Meglásd gyerek, még bajnok lesz belőled! Szót fogadtam és egy év múlva beléptem az FTC-be, ahol mint jó sprintért fogadtak maguk közé az FTC atlétái, akik közül több jó barátom volt. Eleinte sprinter- nek is készültem, de jött Kovács Nándor és kimondta a szentenciát, hogy a 110 méteres gátfutásban én leszek az utóda. Kovács Nándor ugyanis, aki sok esztendőn át uralta a gátfutó versenyeket, már akkor foglalkozott a visszavonulás gondolatával s csak megfelelő utódot akart még nevelni az FTC részére. Első szereplésem 1911-ben klubom házi versenyen volt, amelyen 17,4 másodperc alatt megnyertem a 110 m- es gátfutást, majd utána 16,8 másodperc alatt megnyertem egy ifjúsági versenyt. Ez volt egyébként egyetlen szereplésem, mint ifjúsági atlétának. A következő évben, 1912-ben nagyot fejlődtem. A bajnokságot 16,2 másodperccel nyertem meg, de az eredmény egy gátnak a döntése miatt nem volt rekordnak hitelesíthető. Ez volt egyúttal a stockholmi olimpiászra kiküldendők próbaversenye is. Egyévi versenyzés után, 17 éves koromban már olimpiászon képviselhettem a magyar színeket. Az olimpián ugyan he- lyezetlen voltam, mégis megelégedtem teljesítményemmel, hiszen az előfutamban 15,4 mp-et futva második voltam. A középfutamban utolért a gátfutók veszedelme és a hetedik gátba beleugorva felbuktam. Pedig akkor még vezettem . . . Az olimpiász után futottam életem legszebb gátversenyét. Malmőben az amerikai Eller ellen 15,6 mp alatt győztem a nekem szokatlan füves pályán. 1913- ban az MTK versenyén 15,8 másodpercet futottam, amit a MASZ rekordnak hitelesített. Erre az évre esett legnehezebb versenyem is. Bécsben a WAC nagy Adria versenyén az osztrákok mindenáron meg akarták akadályozni győzelmemet. Félórán belül háromszor futtatták le a távot, de szívós energiával úrrá lettem a fellépő fáradtságon és harmadszor futva 15,5 mp alatt megint legyőztem az osztrákokat. Az 1913-as év egyébként is mozgalmas volt, mert Berlinben és Koppenhágában is versenyeztem és győztem. 1914- ben a bajnokságban veszélyes ellenfelemet, Mészáros Bélát, 15,8 mp alatt győztem le mellszélességgel. Július elején az angol bajnokságon az utolsó gátig vezettem, ott azonban felbuktam és így elestem a már biztosnak hitt angol bajnokságtól. Ezekkel a versenyekkel le is zárult versenyzésem első periódusa. A háborúban még 1915 és 1916-ban hadibajnok lettem, azután kikerültem én is a frontra. 1916 decemberében fogságba kerültem. Fogságom után barátaim örömmel fogadtak. Az 1921-es év már a küzdők között talált és állandó 16 másodperc körüli formámmal megint csak én voltam a legjobb magyar 110 méteres gátfutó. Bodor keze alatt értem el az eddigi legjobb itthoni eredményemet, végül tavaly Mi- sángyival dolgozva, már beállítottam megint a régi rekordomat. Ugyan már hat hónapja férj vagyok és már 27 éves, de azért nem gondolok a visszavonulásra." (Sporthírlap - 1922 március) A visszavonulás ideje pedig még ebben az évben elérkezett, így neves atlétának 6 magyar bajnoki cím tulajdonosaként hagyta ott a futópályát. rmmm ■ 90
