Nagy Béla: Fradisták. Portréalbum 1. (Budapest, 1979)

Msták Háberfeld Győző Sem születési adatait, sem halálozásának idejét és kö­rülményeit nem tudjuk pon­tosan. Valószínű, hogy 1945- ben Mauthausenben meggyil­kolták. Háberfeld Győző az FTC el­ső olimpiai ezüstérmes spor­tolója! A stockholmi olimpián 1912-ben, tagja volt annak az úgynevezett német rend­szerű tornacsapatnak, amely ezüstérmet nyert. Ez egyben az első olyan olimpiai érmünk, amelyet csapatsportban nyertünk. Háberfeld az olimpia után rövidesen abbahagyta a sportolást. Újpesten, Békési Győző néven fényképész mű­termet nyitott, s ott dolgo­zott 1944 őszéig. Ekkor csa­ládjával együtt elhurcolták, s Mauthausenben nyomtalanul eltűnt. . . Toldi (Nagy) Sándor (1893- ?) Az FTC egyetlen olyan spor­tolója, aki a nyári olimpiai játékokon a magyar csapat zászlaját vitte! Ez 1924-ben Párizsban történt, ahol Toldi a diszkoszvetésben a 9. he­lyen végzett. Pályafutása végefelé így em­lékezett sportélményeire, az FTC-ben elért eredményeire: „Nyolcadikos gimnazista ko­romban dobtam életemben először, addig tornaórára sem jártam. Akkor jött oda tornatanárnak Kovács Lajos ■■■■■■■■■Hl Jenő, aki szigorúan vette a tornát, s csakhamar felfedez­te a bennem rejlő tehetséget. Majd Kóczán Mórral együtt komoly tréningbe fogtak, s egy év után már a stockhol­mi olimpiára készülhetünk. 1912 őszén iratkoztam be az FTC-ben, a Móric vitt fel. A saját nevemen nem verse­nyezhettem, azért Nádas Sándor néven írtak be és ott adták a Toldi nevet is. Per­sze az egész világon ezen a néven ismertek meg, s ma is kevesen tudják, hogy Nagy Sándor a nevem. 1913. június 1-én az MTK versenyén 43,05-tel országos rekordot dobtam, de csak félóráig érezhettem magam rekordernek, mert ugyanaz­nap telefonon jelentették, hogy Újlaki Temesvárod 43,60-at dobott. Ezután hét­ről hétre javultam, s még eb­ben az esztendőben Bécsben, a WAC versenyén értem el életem legjobb eredményét: 46,86 métert. 1914-ben igen nagy formába lendültem. 45—50 méter között ment ak­kor a diszkosz. De jött a há­ború, mely engem is visszave­tett. 1922-ben fogtam újra disz­koszt o kezembe és úgy az évben, mint 1923. és 1924. évben, háromszor egymás­után megnyertem a magyar bajnokságot. 1925-ben nagy pechemre nem indulhattam a bajnokságon, mert éppen azon a napon szenteltek pappá. Idén, ha minden az elképzeléseim szerint megy, megjavítom az országos re­kordot. Amit eddig elértem, az az izmok jó működésének az eredménye. Egész télen át tornáztam és súlyt emeltem és ennek a jó hatását élve­zem. Hogy meddig akarok még versenyezni? Mindössze csak 33 éves va­gyok, remélem, 40 éves ko­romig bírom az aktív verseny­zést. Testsúlyom most 108 kg, magasságom pedig 196 cm. Itt, Győrben kértek, hogy lépjek be a helyi GYAC-ba. Ezt, mint pártolótag meg is tettem, de egyesületemet az FTC-t nem hagyom el so­ha, hiszen legnagyobb örö­mömre annak örökös bajnoka vagyok.” Stoimár Károly „Atlétikai képességeimet el­sőnek Baráth Géza számtan­tanárom fedezte fel bennem. Egy iskolai versenyen győz­tem 60 méteres síkfutásban. Ugyanakkor 147 cm-t ugrot­tam magasba és ott második lettem. Sportszerető tanárom bíztatott, hogy lépjek be egy egyesületbe és ott fejlesszem ki képességeimet. Mindig azt mondta: Meglásd gyerek, még bajnok lesz belőled! Szót fogadtam és egy év múlva beléptem az FTC-be, ahol mint jó sprintért fogad­tak maguk közé az FTC at­létái, akik közül több jó ba­rátom volt. Eleinte sprinter- nek is készültem, de jött Ko­vács Nándor és kimondta a szentenciát, hogy a 110 mé­teres gátfutásban én leszek az utóda. Kovács Nándor ugyanis, aki sok esztendőn át uralta a gátfutó versenyeket, már akkor foglalkozott a visszavonulás gondolatával s csak megfelelő utódot akart még nevelni az FTC részére. Első szereplésem 1911-ben klubom házi versenyen volt, amelyen 17,4 másodperc alatt megnyertem a 110 m- es gátfutást, majd utána 16,8 másodperc alatt megnyertem egy ifjúsági versenyt. Ez volt egyébként egyetlen szereplé­sem, mint ifjúsági atlétának. A következő évben, 1912-ben nagyot fejlődtem. A bajnok­ságot 16,2 másodperccel nyertem meg, de az ered­mény egy gátnak a döntése miatt nem volt rekordnak hi­telesíthető. Ez volt egyúttal a stockholmi olimpiászra kikül­dendők próbaversenye is. Egy­évi versenyzés után, 17 éves koromban már olimpiászon képviselhettem a magyar szí­neket. Az olimpián ugyan he- lyezetlen voltam, mégis meg­elégedtem teljesítményemmel, hiszen az előfutamban 15,4 mp-et futva második voltam. A középfutamban utolért a gátfutók veszedelme és a he­tedik gátba beleugorva fel­buktam. Pedig akkor még ve­zettem . . . Az olimpiász után futottam életem legszebb gátverse­nyét. Malmőben az amerikai Eller ellen 15,6 mp alatt győztem a nekem szokatlan füves pályán. 1913- ban az MTK versenyén 15,8 másodpercet futottam, amit a MASZ rekordnak hi­telesített. Erre az évre esett legnehe­zebb versenyem is. Bécsben a WAC nagy Adria versenyén az osztrákok mindenáron meg akarták akadályozni győzelmemet. Félórán belül háromszor futtatták le a tá­vot, de szívós energiával úrrá lettem a fellépő fáradtságon és harmadszor futva 15,5 mp alatt megint legyőztem az osztrákokat. Az 1913-as év egyébként is mozgalmas volt, mert Berlinben és Koppenhá­gában is versenyeztem és győztem. 1914- ben a bajnokságban veszélyes ellenfelemet, Mé­száros Bélát, 15,8 mp alatt győztem le mellszélességgel. Július elején az angol baj­nokságon az utolsó gátig ve­zettem, ott azonban felbuk­tam és így elestem a már biz­tosnak hitt angol bajnokság­tól. Ezekkel a versenyekkel le is zárult versenyzésem első periódusa. A háborúban még 1915 és 1916-ban hadibaj­nok lettem, azután kikerül­tem én is a frontra. 1916 de­cemberében fogságba kerül­tem. Fogságom után bará­taim örömmel fogadtak. Az 1921-es év már a küzdők kö­zött talált és állandó 16 má­sodperc körüli formámmal megint csak én voltam a legjobb magyar 110 méteres gátfutó. Bodor keze alatt értem el az eddigi legjobb itthoni ered­ményemet, végül tavaly Mi- sángyival dolgozva, már be­állítottam megint a régi re­kordomat. Ugyan már hat hó­napja férj vagyok és már 27 éves, de azért nem gondolok a visszavonulásra." (Sporthírlap - 1922 március) A visszavonulás ideje pedig még ebben az évben elérke­zett, így neves atlétának 6 magyar bajnoki cím tulaj­donosaként hagyta ott a fu­tópályát. rmmm ■ 90

Next

/
Thumbnails
Contents