Nagy Béla: Fradisták. Portréalbum 1. (Budapest, 1979)
irodisták Binder Nándor CSATAR Első mérkőzése: 1915. március 21. Üllői út: FTC-BAK 4-1. Első bajnoki mérkőzése: 1916. szeptember 3. Hungária út: MTK-FTC 4-1. Utolsó mérkőzése: 1918. április 21. Üllői út: FTC-KAC 3-0. Az FTC-ben összesen 39 mérkőzésen szerepelt (16 bajnoki, 6 nemzetközi, 17 hazai dijmérkőzés). Góljainak száma: 19 (3 bajnoki, 16 egyéb). Az FTC ificsapatából került fel és szédületes klasszisnak ígérkezett. Súlyos térdsérülése miatt teljesen fiatalon visszavonult a sporttól. Az FTC nem akart belenyugodni a nagy tehetség elveszítésébe, ezért az egyesület megoperáltatta I Sajnos ez sem segített és így Binder végleg búcsút mondott a labdarúgásnak. Blum II. Miklós CSATAR Első mérkőzése: 1912. szeptember 15. Üllői út: FTC- MAC 1-0. Utolsó mérkőzése: 1912. december 8. Üllői út: FTC- UTE 5-1. Az FTC-ben ezen a hazai díj és bajnoki mérkőzésen szerepelt. Ezáltal az 1912-13. évi Magyar Kupa győztes csapat tagjának is számítható. Blum Zoltán öccse az I. világháborúban elesett. Blum Zoltán FEDEZET (1892-1959) Első mérkőzése: 1911. szeptember 3. Üllői út: FTC-Tó- rekvés 2-1. Utolsó mérkőzése: 1933. június 15. Linz: Ferencvóros- SV Urfahr 6-3. Az FTC-ben összesen 390 mérkőzésen szerepelt (222 bajnoki, 127 nemzetközi, 41 hazai dijmérkőzés). Góljainak száma: 5 (2 bajnoki, 3 egyéb). Bajnokcsapat tagja: 1911 — 12, 1912-13, 1925-26, 1926- 27. Kupagyőztes csapat tagja: 1913 , 1922, 1927 (Magyar Kupa). A magyar válogatottban 38 alkalommal szerepelt. 1906-ban az FTC-ben gyerekként «ezdett futballozni és öt év múlva már bekerült az első csapatba. Közel két évtizeden át küzdött az egyesület színeiért. Példaképe volt az odaadó, lelkes labdarúgónak, akiben megvolt a magasfokú technikai tudás és a taktikai érettség is. Sovány alakjában páratlan munkabírás lakozott, a mérkőzés első percétől a befejező sípszóig fáradhatatlanul és sportszerűen küzdött. Blum a Fradi és a labdarúgás szerelmese volt. Amikor a Fradiban már nem játszhatott az első csapatban olyan kiscsapat mezét húzta fel, amelyiknek a színe szintén zöld-fehér volt. . . Később, 1930-ban a Ferencváros edzőjeként rendszeresen játszott a B-csapatban, sőt néhány nemzetközi portyamérkőzésen „beszállt" a fiúk közé oz első csapatba is. Az edző együtt játszott fiaival! Blum edzősködése sikeresen alakult. Az egyesület történetében ó a leghosszabb ideig működő edzőnk, 1930-tól 1937-ig vezette fiait győzelemre. A támadó futballt kedvelte, mint játékos és később, mint edző is. Híres mondata: Egy góllol többet rúgni, mint kapni! — szállóigévé vált. Játékosai emberségéért, lelkesedéséért nagyon szerették. Más magyar edző 100%-os eredménnyel bajnokságot nyert csapattal mindmáig nem dicsekedhet . . . Az első nagy edzői sikere idejéből való ez az interjú, amely a Sporthírlap 1931. november 7-i számában jelent meg: „Szerdán este felhívtuk telefonon a Ferencvárost és Blum Zoltánt kerestük. Beszélgetésünk szószerint így folyt le: — Kedves Zoli, aktuálisnak véljük, hogy a Ferencváros nagyszerű formája és sikerei kapcsán beszélgessünk egy kicsit magával. — Köszönöm o kedvességüket, hogy gondoltok rám, de nem aktuális ez a beszélgetés. — Hát miért ne lenne aktuális? Hiszen a trénernek csak van valami része az elért sikerben? Lám, amikor rosszul ment a csapatnak, eleget csepülték magát. . . — Ez igaz. De én akkor sem nyilatkoztam. Ez a trénersors. Ha rosszul megy a csapatnak, akkor a tréner a hibás, ha győz a csapat, akkor a tréner is jó . . . Ha az urak szívességet akarnak tenni nekem, akkor ne írjanak rólam semmit, csak írják meg a csapatról az igazat. Azt, hogy jó a Ferencváros.” Ezután az újságíró a Fradi egyik vezérszurkolójával beszélgetett, főleg az edzőről, így készült el egy Blum riport, Blum nélkül . . . — „Szerkesztő úr, a Blum Zoli a lelkét adta ebbe a ha If- sorba. A lelkét, uram. S az a halfsor, amibe Zoli az ő „halflelkét" adja, nem lehet más, csak fenomenális!- Érdekes . . .- Mi ebben az érdekes?- Annak idején, mikor még nem volt ilyen fenomenális ez a halfsor és sorozatos sikertelenségek táncoltattál« kánkánt a zöld-fehér idegekkel, ön kiáltott leghangosabban pereat-ot (vesszen, le vele! A szerk.) Blum Zoltánra, mint trénerre és mint emberre !- Kérem szépen én sohasem kiáltottam azt a szót.- Jó, hogy nem ezzel a szóval, de hangulatot csinált a tréner ellen. Hogy, mint trénert helytelenül ítélte meg, azt még csak koncedálom. De mint embert? Mint embert elég ideje volt megismernie hosszú ferencvárosi és válogatott szereplése révén . . . Ott csak jó minősítést kaphatott . . .- Igaza van, most már szégyenkezem is az akkori állásfoglalásom miatt. Meg is fogom mondani ezt Blumnak, ha alkalom lesz rá.- Egyszóvol: jó a csapat, éljen a tréner! Én Blumot akkor kezdtem mór becsülni, amikor a rázúduló intrikákat szó nélkül tűrte. Akkor kezdett nekem imponálni. És azután ahogy a tréningen láttam együtt robotolni a fiúkkal, láttam a munkájából azt, hogy ez az ember akar valamit és ezért izzad, ezért hempereg néha a sárban a labdával és ezért foglalkozik minden emberével külön is, együttesen is és láttam, hogy milyen halk, finom tónusban intéz el mindent, ahelyett, hogy őrmester módjára hangoskodna: akkor kezdtem el gondolkozni a dolgokon. És így voltak a többiek is. Ha most kikapnánk, akkor sem szidnám a trénert. Hiszen tudjuk, hogy amit akart, azt elérte: a Fradi ismét nagy lett!" Blum Zoltán mint játékos és mint edző negyedszázadon át szívét, lelkét adta a Ferencvárosért. Az egyesület egyik legnagyobb egyéniségét tisztelhetjük személyében. ■■ 8 ■■■■
