Nagy Béla: Fradisták. Portréalbum 1. (Budapest, 1979)
TAKÁCS LAJOS TELKES LÁSZLÓ TOKÁRSZKY KALMAN TÓTH POTYA ISTVÁN Utolsó mérkőzése; 1933. február 22. Üllői út; FTC-Kis- pest 8-1. Az FTC-ben összesen 484 mérkőzésen szerepelt (237 bajnoki, 198 nemzetközi, 49 hazai dijmérközés). Bajnokcsapat tagja: 1925 26, 1926 27, 1927 28, 1931 32. Kupagyőztes csapat tagja; 1922, 1927, 1928, 1933 (Magyar Kupa), 1928 (KK). A magyar válogatottban 4 alkalommal szerepelt. Takács I Géza - a ,,Mari néni”! becenevét akkor kapta, amikor a .dél-amerikai túrára utazó csapat új szerelést kapott. Takács a bő nadrágban úgy festett, mintha szoknya lett volna rajta. Amikor kilépett a pályára, oz egyik szurkoló felkiáltott; — Úgy néz ki, mint egy Mari néni! Lelkes megbízható játékával az FTC egyik kedvence volt. Közel 500 mérkőzésen szerepelt az első csapatban! Volt egy legendás mérkőzése. Takács I az 1929-es Ferencváros—Újpest rangadón súlyos sérülése ellenére visszatért a küzdőtérre. „Mari néni” a betegágyon így élte át újra a történteket: „Mikor végigvágódtam az öltözőpad deszkáján sajgó fájdalommal és törött lábbal, azt hittem, minden elveszett. Elfogott a kétségbeesés, sírni szerettem volna. Csak a füleim vigyáztak még éberen, rémhíreket várón: egy dia- dalordítósra, ami nem nekünk fog szólni majd... És egyszerre csak felüvöltött ez az orkán. Dermedtség szaladt belém. Elvesztünk. És ekkor Potya, az edzőnk robbant be az öltözőbe. Ránézek, arca sugárzik. Potyából bugyborékol az öröm, a veszett jókedv és a hit: — Mari néni! Kiegyenlítettünk! Azt hittem, hogy csak álmodom. A lábam sajgóit még, de nem fájt úgy, hogy rá ne léphettem volna. Dolgozott bennem a vágy: akárhogyan is, de kinn akarok lenni a pályán. Játszani! Hej, talán még győzhetünk is. Győzni kell most már. Potya kötésbe pólyálja a lábam. Már mozgok, lépek. A sötét folyosó mögöttem, a pálya köszönt, 35 ezer ember ünnepel. Csuda nagy lelkesedés dagaszt, de - Furmann játszik a helyemen! Toldi meg holfol . . . nincs helyem! Megtorpanok. S e pillanatban észreveszem, hogy a center posztja üresen tátong. Mindig egy vágyam volt, egyetlen nagy vágyam. Centert játszani. Irányítani az együttest. S most, most. . . Mari néni elhallgat. Fó- rasztja a beszélgetés. A lába pedig fáj. S míg e szünet tart, feléled bennem a vasárnapi csoda. Mari néni a center. Aki vasárnap törött lábbal vesztett erejével a pályán játszó négy legjobb magyar csapatnak messze kimagaslóan legjobb középcsatára volt. Lehet hogy ez túlzás. De így érzi mindenki aki látta vasárnap azt a remek gólt, mellyel a Ferencváros a vezetést megszerezte. Aki látta az alig ténfergő Takács brilliáns, Orth-szerű rézsűt kiadását, melyre teljes rössel kellett startolni Kohut- nak, hogy azt góllá értékesítse. Mari néni újból való megjelenése óriási erőt öntött a Ferencvárosba. Szinte újjáéledt, lelkesedett és tüzelt.- S így lett az eredmény 3-11 Az öltözőben a fiúk körülfogtak, csókoltak öleltek. Bukovi sírva fakadt a boldogságtól. A lábam veszettül sajgott és lüktetett, de így is gyönyörű volt . . Nem csökkenti Takács I tettének értékét, ha leírjuk, hogy nem lábtörése „csak" csontrepedése volt . . . Az öreg csont hamar összeforrott, s a kapitány hamarosan elfoglalta helyét a csapatban. Egy 1929-es Sporthírlapban ezeket olvastuk róla : „Kemény játékos hírében áll. Mestere a csatárok ofszájdra állításának s széles mosollyal fordul gyakran a közönség felé, ha sikerül a beugratása és az ellenfél csatárai meglepődve és bosszankodva vesznek tudomást a bíró fütyüléséből arról, hogy a vén róka túljárt az eszükön. — Játszom addig, amíg érzem, hogy még tudok s azután egy szép napon odateszem a fut- ball-csukát a Potya elé, köszönöm a jóságát, elmegyek nyugdíjba, talán megnősülök . . .” A búcsú bizony ezután 4 évet váratott magára, „Mari néni” még a lOO^/o-os bajnokcsapatban is kitett magáért . . . Takács Lajos HÁTVÉD Első mérkőzése; 1923. március 4. Barcelona: FC Barce- lona-FTC 2-0. Első bajnoki mérkőzésé: 1923. április 15. Üllői út: FTC- VAC 0-0. Utolsó mérkőzése: 1926. május 16. Üllői út: FTC—III. kér. 5-5. Az FTC-ben összesen 42 mérkőzésen szerepelt (22 bajnoki, 15 nemzetk., 5 hazai dijm.). Bajnokcsapat tagja: 1925 26. Telkes László CSATAR Első mérkőzése: 1914. szeptember 17. Üllői út: FTC- BAK 6-0. Utolsó mérkőzése; 1915. május 30. Üllői út: FTC-Florids- dorfer 0-0. Az FTC-ben összesen 12 mérkőzésen szerepelt (3 nemzetközi, 9 hazai díjmérkőzés). Góljainak száma: 3 (egyéb). Tokárszky Kálmán CSATAR Bár csak 1 bajnoki mérkőzésen szerepelt, de ezzel is tagja az 1908 9-es bajnok- csapatnak! 1908. szeptember 27. Millenáris: FTC-BAK 2-1. Tóth Potya István CSATÁR (1891-1945) Első mérkőzése: 1912. szeptember 2. Üllői út: FTC- NSC 13-1. Utolsó mérkőzése: 1926. június 24. Drezda: Guts-Muts— FTC 3-2. Az FTC-ben összesen 372 mérkőzésen szerepelt (197 bajnoki, 116 nemzetközi, 59 hazai dijmérközés). Góljainak száma: 128 (63 bajnoki, 65 egyéb). Bajnokcsapat tagja: 1912 13, 1925 26. Kupagyőztes csapat tagja: 1913, 1922 (Magyar Kupa). A magyar válogatottban az FTC játékosaként 17 mérkőzésen szerepelt. Az ifjú Tóth István a Keleti pályaudvar melletti úgyneve74
