Nagy Béla: Kupatörténetek. Ezüstlabda, KK, BEK, KEK, UEFA kupa

A magyar labdarúgás még gyermekcipőben járt, de a vezetők érezték, hogy a bajnoki küzdelmek mellett egy másfajta mérkőzéssorozat is szükséges. Polonyi Géza országgyűlési képviselő nagy összeget ajánlott fel erre a célra. Paar János tervei alapján Fábry János műötvös készítette el az első magyar labdarúgó vándordíját, az Ezüstlabdát.

A mester igen szép munkát végzett, s a díszes trófeáért így megindulhatott a küzdelem. Az MLSZ fennhatósága alatt bizottságot hoztak létre, amelynek az első évben — 1S03-ban — dr. Dáni Vilmos volt az elnöke. Ez a testület volt Magyarországon az első vándordíj bizottság! A mérkőzéseket kieséses alapon rendezték, a kiírás szerint az a csapat nyeri végleg az Ezüstlabdát, amely háromszor egymás után, vagy sorrend nélkül ötször győz a döntőben.

Az első kiírásban az FTC a sorozatos lemondások miatt csak a döntőben kapott ellenfelet, de ott meg kell küzdenie a győzelemért. 1903. december 6-án a Margitszigeten (akkor ez volt az egyetlen füves pálya) a 33 FC ellen ugyanis az első mérkőzésen l:1-es döntetlen született. A megismételt döntőre december 13-án került sor, szintén a Margitszigeten. Már a 4. percben labdarúgó-mérkőzésen furcsa esemény szakította meg a játékot. Egy nagy Pokorny lövés után a labdu a Dunába esett. Miután kihalászták a labdát, az FTC hamarosan megszerezte a vezetést, és ezt a későbbiekben még növelte is, a végeredmény: FTC—33 FC 3:0.

Az FTC tehát az első kiírásban megnyerte az értékes trófeát! Az FTC első kupagyőztes csapata ez volt: Oláh—Berán, Manglitz—Gorszky, Bródy, Lissauer—Weisz, Kovács, Pokorny, Novotny, Scheibel. 1904-ben ismét zöldfehér siker született, ezúttal a Műegyetem csapatát 3:2-re győzték le labdarúgóink. A következő évben már meg volt a lehetőség a díj végleges elnyerésére, de a régi nagy ellenfél, a BTC elütötte csapatunkat a döntő- bejutástól. Hogy milyen nagy értéke volt az Ezüstlabdának, arra az 1906-os év eseményei utalnak. A bajnokságpótló Brüll-serleg helyett inkább az Ezüstlabda mérkőzésekre összpontosítottak a i rodisták. A döntőben a Postás jóképességű csapata eflen 1:1 arányú döntetlen született. A kiváió ellenfél a döntő megismétlésére ricm tudott kiállni, javunkra lemondta a díj védelmét.

1907. áprilisában az egyesület történetében szokatlan esemény történt: az FTC 8:0-ra kikapott a MAC-tól. Az óriási vereség érthetetlen voit, ilyen arányban magyar csapattól még soha nem szenvedett vereséget az FTC. Talán a 17. másodpercben kapott gól zavarta meg ennyire a csapatot? Nem tudni, de egy biztos, a következő héten bajnoki mérkőzésen ismét találkoztak a csapatok. Ennek eredménye 3:3 volt.

Az FTC 1908-ban kiköszörülte a csorbát. A döntőt megelőző FTC— MAC összecsapás jelentette ismét a nagy eseményt. Ezúttal az FTC 4:3-ra győzött. A BAK elleni 7:2-es döntő a díj negyedik védelmét jelentette. 1909 — az Ezüstlabda végleges elnyerésének az éve. A döntőben a MAC volt az ellenfél, s a 4:2-es győzelmet a már kialakulóban levő „aranycsapat" érte el: Fritz—Kucsera, Manglitz—Weinber, Bródy, Gorszky— Gerstl, Weisz, Koródy, Schlosser, Szeitler.

Ezzel a sorrendnélküli 5 győzelemmel tehát végleg az FTC birtokába jutott az Ezüstlabda, és ma is az Üllői úti klubház egyik féltve őrzött értéke...