Nagy Béla: Ezerszer a győzelemért (Budapest, 1975)
mérkőzésen! A torinói döntő utóhangjait Mattanovich Béla a Népsportban megjelent cikkéből elevenítjük fel. „Elhangzott a mérkőzés végét jelző sípszó. A Ferencváros játékosai ösz- szeölelkeztek a pálya közepén. — Bravo Ungheresi! Tapsolt a torinói közönség, ünnepelte az idei WK győztest! Az idegent.. . Nagy szó ez itt, Olaszországban! Sir Stanley Rous, a FIFA és a VVK bizottság elnöke intett, sorakozzanak fel a játékosok az asztal előtt. Átadják a kupát, újabb ünneplés, Mátrai Sanyi magasra emeli a kupát. A nézők a helyükön maradnak, tapsolnak, éljeneznek. Felejthetetlen mérkőzést hozott ez az éjszakai találkozó! A magyarok játéka meghódította az olasz közönséget . . . Most huszonnégy órával a mérkőzés után felmerül a kérdés, milyen erényének köszönhette ezt a ragyogó fegyvertényt a zöld-fehér csapat. Kétségtelen idegenben a legfontosabb: megőrizni a hálót a góltól. Ez azonban nem volt elég a kupa megnyeréséhez. Gólt is kelj elérnünk — mondta Mészáros József edző — ha nem az első, akkor a második félidőben. Nos az utóbbi következett be, és ez a gól elegendő volt a sikerhez. A roló. Sikerrel működött a ferencvárosi retesz és ebben nemcsak a három hátvéd, hanem a két fedezet is tevékeny szerepet vállalt. Ezt így fogalmazták a mérkőzés után: — Lehúztuk a rolót a Juventus csatárok előtt. .. Ennek ellenére a torinói együttes is elérhetett volna gólt, ha megtalálta volna a Ferencváros taktikájának az ellenszerét. Erre azonban jelenlegi formájában nem volt képes a Juventus. De nemcsak a védelmi taktika vált be. A két középcsatáros megoldás is sikeresnek bizonyult. Albertre ügyeltek leginkább az olasz védők és közben Varga maradt szabadon, zavartalanul törhetett kapura, készíthette elő a helyzeteket. Varga minden megmozdulása rendkívüli veszélyt jelentett. Kár, hogy ezúttal Albertnek nem sikerült a góllövés, ellenkező esetben nagyobb arányú lehetett volna a zöld-fehérek győzelme. Túl az egyéni teljesítményeken, mint együttes is átlagon felülit nyújtott a magyar bajnokcsapat. Ez az egységes csapatmunka, a nagyszerű erőnlét volt a pompás győzelem két kulcsa! A Fradi a második félidőre tartogatta erejét és akkor olyan iramot diktált, amelyben az ellenfele felőrlődött. Bebizonyította a Ferencváros, hogy az átlagosnál magasabb terhelésű edzések eredményeképpen a sorozatmérkőzések ellenére is képes volt arra, hogy legyőzze a nehézségeket, a számára szokatlan fülledt meleget, az idegen környezetet. A Ferencváros küldetése tehát teljes sikerrel járt, elismerést, megbecsülést szerzett nemcsak saját magának, hanem a megújhodó magyar futballnak is. Ezt elismerték az olasz lapok is. A STAMPA így írt: „A Juventus technikában nem tudta felvenni a versenyt a Ferencvárossal. A végén kiütközött a fáradság a Juventus csapatán.” IL GIORNO: „A zöld-fehérek által diktált iramot a Juventus nem bírta átvenni. A 33 éves Mátrai óriássá nőtt ezen a mérkőzésen! A Ferencváros két középcsatáros játékának köszönheti győzelmét. Nehezen „emésztette" meg a közönség a vereséget, a 0:1-et részben annak tulajdonította, hogy Sivóri nem volt a csapatban." UNITA: „Nagyszerű fegyvertény volt a Ferencváros győzelme..." Combin szerint szerencsések a magyarok, hogy olyan játékosuk volt, mint Fenyvesi dr. 46
