Nagy Béla: Ezerszer a győzelemért (Budapest, 1975)
A második forduló ... .. . váratlanul viharosan alakult. A Ferencváros Pesten egy góllal verte a Viennát. Bécsben egy góllal kapott ki tőle, Pesten ismét egy góllal győzött. Szerény véleményünk szerint ez volt a pszichológiai fordulópont. A Ferencváros két új tulajdonsága szerepelt e három mérkőzés körül. Az egyik harckészsége volt, amely tartalékoson, Jakab lábtörésével, Polgár betegségével hendikeppelve nem csillogó és nem diadalmas, hanem verejtékes mérkőzéseken szerezte meg a továbbjutást. A Ferencváros vezetősége volt e mérkőzések másik hőse. Ez a vezetőség szakított a régi elegáns, de nem mindig praktikus stílussal, s a bécsi Vienna meccs utáni percekben gyors és ügyes tárgyalások során megszerezte a harmadik mérkőzés pályaválasztó jogát. Ez anyagi áldozattal is járt, de — megérte. Valószínű, hogy az idei KK-t félig itt nyerte meg a Ferencváros. Érdekes azonban... ... ennek az idei KK-sorozatnak drámai alakulása. Minden forduló után azt hitték a Ferencváros hívei —, hogy túl vannak a nehezén. Az Austria elleni két mérkőzés — betetőzte a Ferencváros eddigi nemzetközi sikereit és felülmúlhatatlannak tűnt azok előtt, akik a 6:1-et látták. A római mérkőzés azonban, ezt is felülmúlta. A tizenhat csapat között szinte észrevétlenül rajtolt zöld-fehér Hamupipőke, a Lazio elleni kettős győzelmével megnyerte a KK-t! Ha ma a Ferencváros nagy KK-vacsorája előtt visszagondolunk erre a nagy és emlékezetes fegyvertényre, akkor. . . ... megállapíthatjuk, hogy a már említett okok mellett, nagy része volt a diadalban annak a ténynek, hogy Sárosi György dr. nemcsak a régi formáját nyerte vissza, hanem a fejlődésben új állomásokhoz ért. Wüttrich, a római játék vezetője mondotta róla a mérkőzés után: — Sárosi ma már nemcsak nagy játékos, hanem a világ legokosabb futballistája is. Hihetetlen stratégiai érzéke van! A Ferencváros hármas jelszava diadalmaskodott végül, felülemelkedve személyi érdekeken. E hármas jelszó: Összetartás összetartásban nem volt hiány. A küzdelmek során új és új emberek kerültek a csapatba, sérülések és más okok miatt, s az új emberek — köztük a csaknem kölyök Bíró — kitűnően megállták helyüket. Ez pedig nemcsak a ferencvárosi utánpótlás dicsérete, hanem a csapatszellemé is. Ha valamely csapat „öregei’’ szeretettel fogadják a fiatalokat, akkor a fiatalok nem is éghetnek le nagyon. Harc A Ferencváros az elmúlt két esztendőben nem volt harcos csapat. Játékosai a megengedett határig sem használták ki fizikumukat, s ezért technikai fölényük ellenére sem érvényesültek jobb küzdőszellemű csapatok ellen. A régi harcos szellem visszatérte azzal az örvendetes jelenséggel párosult, hogy a zöld-fehérek nem resteltek óvatossági játékra fanyalodni olyankor, amikor erre szükség volt. Hogy az Austriát a pesti második félidőben káprázatos csatárjátékkal verték „agyon”, az nem vitás. De, hogy a bécsi nehéz percekben — a Vienna ellen — nem csillogó támadásokkal menekültek meg a levegőben lógó kieséstől, az is bizonyos. És végeredményben mi történt? Ezzel az óvatos és makacs védekezéssel lehetővé tették, hogy a csapat a későbbi KK-mérkőzéseken a művészbarát szurkolókat is kielégíthesse. És jó kedély Mindezekből következik a csapat jó kedélye — vagy talán mindez a csapat jó kedélyéből következik? Ez a csapat elhitette Rómában az olasz 41
