Nagy Béla: Ezerszer a győzelemért (Budapest, 1975)
vészi produkciókat mutatnak be, de a szenzációs Joel minden lövést ment. Már-már a vereség réme mered felénk. Még öt perc van csupán. Le vagyunk törve. Még egy . . . még fél perc... amikor Bukovi hallatlan erős szökte- tést ad Kohutnak. Biztosan kimegy. Már látjuk is, elveszett a labda. De, nini, Kohut utánairamodik, vagy két centire a vonaltól elfogja, villámgyorsan bead Toldi elé és már benn is a kiegyenlítés. A bíró már fújja is le a mérkőzést és a játékosok mámorosán ölelgetve egymást, mennek a kijárat felé. Ferencváros—Rio de Janeiro válogatott 3:3 július 7., Rio de Janeiro A kora hajnali óráktól kezdve szüntelenül szakadt az eső, mégis 20 000 néző előtt folyt le a mérkőzés. A brazilok után pár perccel jönnek ki a magyarok és üdvözlik a közönséget, amit ez hálás és udvarias tapsokkal jutalmaz. Három óra harminckét perckor de Castro sípjelére kezdenek a csapatok: A Ferencváros: Amsei — Hungler, Papp — Lyka, Bukovi, Obitz— Táncos, Takács, Turay, Toldi, Kohut. Hatalmas iramú brazil támadásokkal kezdődik a mérkőzés. A 10. percben indul meg az első magyar támadás. Turay hosszú lövését Italia hátvéd küldi vissza, Bukovi a levegőben stoppolva adja rögtön Takácsnak, aki az egész brazil védelmen keresztülgázol és rettenetes erejű lövéssel megszerzi a vezetést. Most már a magyar csapat fokozza a tempót és egymást érik a csodásnál csodásabb támadások és alig két perc múlva már benn táncol a második gól is. Lyka hosszú labdájával Táncos szökik meg, lerázza magáról a védelmet, centere jól száll Turay fejére és onnan még pontosabban a gólba. A brazil csapat minden embere a védelembe vonul és a magyar csapat valóságos béka-egér harcot folytat. Egymást érik a szebbnél szebb lövések és ha most nem tizenegy ember áll állandóan a kapuban, úgy már háromszoros volna az eredmény. A 23. percben Turay gyenge labdája helyett Italia hátvéd a levegőbe rúg, de Takács résen van és ügyesen kiugor- va beállítja a félidő eredményét. Tipikus Taki gól volt. A magyar csapat most eredmény helyett a közönségsikerre pályázik. Bemutatja a futball- iskola legtökéletesebb művészetét. Szebbnél szebb akciókkal, driblizések, testcselek tömegével, remek húzásokkal valósággal kikészíti a brazil játékosokat, akik már csak vánszorognak a pályán. A II. félidőre általános megdöbbenésre a válogatott 4 új emberről veszi fel a további küzdelmet. Magyar támadásokkal indul a játék ismét és már úgy látszik, hogy semmi sem állíthatja meg a Ferencvárost abban, hogy gólzáporral nyerje a mérkőzést, amikor közbelép a bíró, és botrányos ítélkezéseivel megbénítja a magyar támadásokat. A legtisztább gólhelyzetekben állítja meg a támadásainkat offszájd címén, a legdurvább faultokat nem veszi észre, három teljesen jogerős tizenegyest nem ad meg a Ferencvárosnak és valósággal vérszemet kap, hogy a magyar csapat még csak nem is protestál. Az 53. percben Amsei messze kinyúlva a fejek fölött elkapja a labdát, ebben a pillanatban a levegőben úszó Amseit Nicoli durván felvágja és Teofilo a földön fetrengő Amsei kezéből kitépi a labdát és bevágja. Mindenki, még a brazil közönség is a durva fault megtorlását várja, de a bíró gólt fütyül. A brazilok pedig most már mindent megengednek maguknak. Egymást követik a legdurvább elgáncsolások, kezelések, kézzel való lefogások. A 66. percben esik a második, majd két perc múlva a harmadik gól. Az utolsó 18
