Nagy Béla: Fradi futballkrónika 1899-1973 (Budapest, 1974)
Nagy Béla: Bevezető
tem szerint cca. 12 000 koronába került, amelyből a már említett módon az idők folyamán a felét kifizettük; a hátralékos összeget Antony Tamás és utódjának jó szíve az FTC ifjúsága iránti szeretetből teljesen elengedte. Mikor az újabb pálya keresésének gondolata először jutott felszínre, akkor még nem volt másról szó, csak egy olyan területnek a megszerzéséről, ahol nagyobb, normális méretű footballpálya és egyúttal egy előírás szerinti futópálya is elhelyezhető legyen. Arra még gondolni sem mertünk, hogy egyszer majd negyvenezer nézőre kell ezt a sporttelepet kiépítenünk. Most is, mint a régi pályánál, megnehezítette a keresést, illetőleg megtalálást az a mindenek felett álló feltétel, hogy az új területnek is okvetlen a Ferencvárosban kell lennie! Ragaszkodtunk a Ferencváros földjéhez azzal a babonás hittel, hogy az FTC mindig csak itt és ebből az anyaföldből meríti azt az őserőt, amely neki örökéletet fog biztosítani. így jutottunk ide, erre a mostani területre. A telek átvétele után megkezdődött a tervezés nagy munkája, amellyel a Ferencvárosi Torna Club személyemet, a klubház vendéglőjével pedig Jánszky és Szivessy kollégáimat bízta meg. A tervek készítésével párhuzamosan járt a többi munka: a Ferencvárosi Versenypálya R. T. megalakítása és ezután pedig az általános gyűjtés részvényjegyek eladásával. A gyűjtés eredményét azonban meg sem várva, az elkészített terveink alapján 1910 őszén megkezdődött az építési munka és folyt teljes erővel az előirányzottak elkészítéséig. Nemcsak tagjaink, hanem Budapest egész sporttársadalma óriási érdeklődése mellett az építkezések 1911 januárjában készültek el annyira, hogy februárban megnyitható volt az első budapesti, egyúttal első magyar „nagy sportpálya”. A világháború alatt és azután néhány évig szünetelt mindenféle pályafejlesztési építkezés. Springer Ferenc elhunyta után pedig elnök nélkül volt az FTC, s magam, mint ügyvezető alelnök, az akkori nehéz gazdasági időkben szintén csak keveset lendíthettem elő a pálya fejlesztését, s mint érdemeseket csupán a Springer-szobor felállítását, továbbá azokat a tervezési előmunkálataimat említem, amelyek későbbi elnökünk, Gschwindt Ernő idejében váltak testté. Ezek: a „B”-tribün, a harmadik körtribün felépítése és a lépcsők továbbépítése voltak, melyek közül a „B’’-tribün abban az időben a külföldiek előtt is imponáló konstrukciójával tűnt ki. Ezekkel az építkezésekkel az FTC-pálya végre a befejezettség képét vette fel.” A sok építő és fejlesztő munka után most néhány mondatban a sporttelep „gyásznapjaira” is emlékezzünk. . .
