Nagy Béla: Fradi futballkrónika 1899-1973 (Budapest, 1974)

Nagy Béla: Bevezető

sorunk működött gyengén — széteső volt s minden kezdeményezésünket csírájában fojtotta el az osztrák védelem, Sestával az élen. Félidőben az öltözőnkben nyomott a hangulat, csendes tanács a vezetők részéről. Csupán egy-két játékos szikrázó szemének elszántsága tetszik nekem, mert volt ebben némi bíztató is, mikor a bírói síp pályára szólította játékosainkat. A tömött pályán, ahol annyi ember nyüzsgött, szinte bántó, temetői csend fogadta a játékosokat. Talán 10 —15 perc telhetett el minden különösebb esemény nélkül, amikor egy kapu előtti kavarodás közben szerencsés gólt értünk el. Az aréna egyszerre megváltozott. Az elért gólunk utáni másodpercben mintha a fülem mellett váratlanul egyszerre tíz mozsárágyút sütöttek volna el. Egy láthatatlan karmesterkéz beintő pálcájára földrengésszerű morajlásban tört ki a tömeg hangorkánja. Még a tribünök is meginogni látszottak. Amikor az adott gól utáni kezdésnél osztrák lábtól érintve megindult a játék, mint a héják csaptak le a Fradi-csatárok a labdára és mindjárt birtokba is vették. Roham roham után következett, az osztrákok kapuja állandó támadás alatt állott. A Fradi- csatárok fedezeteiktől támogatva, kitűnő játékkal, gyorsan, okosan, megállás nélkül igyekeztek gyakori lövésekkel is bevenni az osztrák kaput. A pályán nem is tizenegy, hanem legalább tizenöt zöld-fehér inget láttak szemeim. 3 : 1 volt az eredmény. Nagyszerű játék és küzdelem folyt. Sok idő már nem volt hátra, de most jött csak igazán a nagy színjáték sava-borsa. Közönségünk bizalma, biztatása egy pillanatra sem szűnt. Megtáltosodott játékosaink lendülete, kitűnő játéka szinte lesöpörte ellenfelünket a pályáról. Gólra éhes játékosainknak szellemes összjátékkal az egy pillanatra megingott védőkkel szemben végre sikerült a bécsi 4 :1-es eredményt kiegyenlíteniük. Ilyenkor szokta elveszíteni önbizalmát a gólt kapó csapat és nő meg az önbizalma a gólt rúgó csapatnak. Méghozzá saját pályán, az örömtől őrjöngő közönség biztatására. A további gólok most sem maradtak el, meglett az 5. és a befejezés előtti percekben a 6. gól is. Amit most láttam, sohasem felejtem el. A boldogságtól egyesek könnyeztek, mások ölelték-csókolták egymást. Az A-tribün számozott ülőhelyén egy csoport magasrangú katonatiszt — semmibevéve a szigorú katonai előírásokat, illemszabályokat — tomboló lelkesedéssel, ugrálva, hadonászó kezeikkel sapkájukat a levegőbe hajigálva éljenezték kedvenc csapatukat. A csapatok már régen bevonultak az öltözőbe, de a közönség egy része még hosszú idő után sem tudta elhagyni az FTC-pályát...”