Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

3. Oroszország

története c. munkák voltak (Petr Pantanisz és Jagan Tirik Sartlinasz feldolgozásai). A betegágy melletti gyakorlatokat Szamszon Emeljánov vezette. A tanári kar 1674-ben L. Blumentrost és G. Gramon orvosdoktorokból, V. Ulf, Sz. Lavronov, Matroisk Kacsurov seborvosokból állt. 1672-ben a fejedelem elrendelte, hogy minden város kötelezően tartson képzett orvost, lehetőségeihez képest alapítson kórházakat. Egy másik rendeletében felszólította az állami orvosokat, hogy magyarázzák el az embereknek az alkohol káros hatását. 1672-ben Alekszej cár két kórház felépítését rendelte el, 1682-ben Fjodor cár pedig ezek fenntartására külön adókat vetett ki Moszkva lakóira.

Alekszej cár volt az első, aki jelentős számban hívott meg udvarába, illetve a hadsereg számára külföldi orvosokat, akiket az orosz követségeken keresztül szerződtetett meghatározott időre. Ezek közül kiemelkedett Andreas Engelhart porosz (1656-1666) és Samuel Collins angol anatómus. A moszkvai Orvosi Iskolához szerződtették (1659-1667), Thomas Wilson angol járványorvost (1665), Ludwig Frundek rigai német orvost, Michael Grmann német, Johann Casterus-Rosenberg német, Nils Anderson dán orvost, aki később a Gyógyszerészeti Hivatal munkatársa lett, valamint Stephan von Gaden lengyel zsidó orvost, aki később az udvari fősebészi tisztséget töltötte be. A hadsereghez szerződött Caspar Bartheles baltikumi német sebész, valamint Johannes Kaldberg és Mathias Popp osztrák katonai sebészek. A legjelentősebb külföldi szerződtetések a gyógyszertárakra vonatkoztak, mivel orosz földön nem létezett gyógyszerészképzés, viszont az elrendelt patikalétesítések miatt szükség volt külföldiek behívására. Ekkor települt Oroszországba Romanus Thius, Andreras Haas, Chriastophorus Mulh, Benius Granzland német, Romanus Bizian angol és Peter Pontanus holland gyógyszerészek.

Fjodor Alekszejevics cár (1676-1682) uralkodása alatt az udvari orvosi beosztás az udvari asztalnokkal, kincstárnokkal lett azonos, ami a tisztség fontosságát és megbecsülését jelentette. Ekkor neveztek ki a cárnőnek külön orvost, akinek felügyelete alá tartoztak a cári család női tagjai is. A cár teljesen átszervezte a Gyógyszerészeti Hivatalt (1680), átminősítette Orvosi Kancelláriává, amelynek élére Heinrich Kellermann, moszkvai születésű német orvost nevezte ki, akit az uralkodó előbb két éves külföldi tanulmányútra (Párizs, Montpellier, Pádua) küldött, aki 1679-ben a páduai egyetemen orvosdoktori oklevelet is

92