Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
a kinevezett német vezetőség kollegiális kapcsolatot tartott a lengyel orvosokkal és szakszemélyzettel. 1939. szeptember végén a megszálló német katonai parancsnokságok betiltották a lengyel egyetemek működését, Wroclawban, Poznanban és Torunban német egyetemek alakultak. A legsúlyosabb csapás a krakkói egyetemet érte, mert majdnem teljes tanári karát letartóztatták, sokan ott pusztultak, a szabadultak egy része külföldre menekült vagy belső emigrációba vonult. 1939 novemberében titkos földalatti orvosi kar alakult Varsóban és Czestochowában. 1942-től Krakkóban tartották illegális előadásaikat és a vizsgáztatást. A németellenes ellenállást szervező Honi Hadsereg titkos szanitéc- és ápolóképzőket szervezett a tábori egészségügy számára. 1941 őszén Edinburghban megkezdte működését az emigrációs lengyel egyetem, szervezetén belül az orvosi kar, amely 1949-ig működött Skóciában. Itt 28 lengyel fiatal kapott orvosi oklevelet. A Lengyel Honi Hadsereg és Népi Gárda ellenőrizte területeken az egyik legfontosabb feladat a betegellátás és a gyógyszerigények biztosítása volt. Ebben játszott jelentős szerepet a magyar földre menekült lengyelek egészségügyi rendszere, amely nemcsak tábori ellátást, önálló lengyel kórházat működtetett, de a Chinoin gyáron keresztül nagyban biztosította a Honi Hadsereg gyógyszerigényét. A magyar egyetemeken - külön engedéllyel - lengyel fiatalok tanulhattak, így a budapesti, a debreceni és a szegedi orvosi karokra jártak lengyel medikusok. A világháború évei alatt 39 lengyel hallgatót avattak orvosdoktorrá. 2.14 A lengyel egészségügy 1945 után _________________________ A második világháborút követő évtizedben, a szovjet típusú állam kiépítésének korszakában alapvető szervezeti változások következtek be a lengyel egészségügy területén. 1945-ben elkezdődött a lengyel állam újjáépítése, ezen belül a romokban álló lengyel egészségügy felépítése és szerkezeti átalakítása. Ez utóbbi területen a magánbiztosító társaságok államosítása, az egységes egészségügyi biztosítási rendszer kiépítése került a középpontba, alanyi jogon teljes egészségügyi ellátást biztosítottak. Ezen az 1950-es évek elején annyi módosítás következett be, hogy az egyéni parasztságnak maga után betegbiztosítást kellett fizetni. A parasztság 90%-a nem lépett be a szövetkezetekbe, maga kívánta megművelni földjét. A nagybirtokok államosítása után ezekből a földekből alakították ki az állami gazdaságokat, ahol az idénymunkákat 80
