Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

2. Lengyelország

részt a fegyveres ellenállásban, de az élettant oktatta a titkos földalatti egyetemen. Szerepet játszott abban, hogy az orvostörténeti gyűjteményt nem érte kár. A háború után ismét elfoglalta katedráját, fiatalos lendülettel fogott az oktatáshoz és kutató munkájához. 1953-ban az újjáalakult Lengyel Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta, hozzáfogott alapvetésnek számító könyvének átdolgozott kiadásához. 1954. április 5-én hunyt el.

Az 1948/49-es tanévtől kezdve a sokat betegeskedő Szumows- kit Zbigniew Kukulski (1908-1971) helyettesítette az orvostörténeti előadások megtartásában. Kukulski az orvostörténelemből szerezte doktori fokozatát, disszertációjának címe Józef Jakubowski, a Jagelló Egyetem tanára és Krakkó Városállam főorvosa (1936), majd 1945 után az Orvostörténeti Intézet tudományos munkatársa, Szumowski belső munkatársa volt. 1948-1958 között az orvosi kar Központi Orvosi Könyvtárának igazgatója. 1950-ben részt vett az Egészségvédelmi Intézet szervezésében, amelynek első megbízott vezetője volt. Szumowski halála után - Kukulski többirányú elfoglaltsága miatt - az Orvostörténeti Múzeum és a tanszék megbízott vezetője Boleslaw Skarzynski (1901-1963) volt, aki az orvosi karon megtartotta a biokémiai tanszék vezetését. Skarzynski a népszerűsítő orvostörténet szervezője, több munka írója és szervezője volt. Tagja volt a Lengyel Orvostörténeti Társaság elnökségének, a Lengyel Tudományos Akadémia biológia és orvostörténeti bizottságának elnöki tisztségét 15 évig viselte. 1961-ben betegsége miatt visszavonult. Ekkor az egyetemnek dönteni kellett az orvostörténeti intézet és a tanszék végleges vezetésről, a nyilvános és rendes professzori kinevezésről. Ekkor nevezték ki a tanszék rendes professzorává Zbigniew Kukulskit, aki emellett megtartotta az Orvosi Könyvtár igazgatói tisztségét. Kukulski mellé docenssé Kazimierz Lejmant, a bőrgyógyászati klinika másodprofesszorát és Mieczyslaw Skulimowskit (1930-1982), az orvosi klimatológia jeles szakemberét, a wieliczkai orvosi klimatológiai intézet megszervezőjét állították. Mellettük egy adjunktus, három tanársegéd (orvos, gyógyszerész, bölcsész), könyvtáros és muzeológus működött.

Még 1948-ban változás következett be az orvostörténeti intézetben: önálló tanszékké szervezték a gyógyszerészet-történetet, amelynek élére Jan Lechst (1869-1954), a jeles orvos és gyógyszerészet-történészt állították. Lechs a wroclawi orvosi kar orvos- és gyógyszerészet-történeti

74