Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
János Kázmér Egyetem Élettani Intézetében vállalt tanársegédi állást. 1903-1906 között Lembergben élt és itt kezdett orvostörténelemmel foglalkozni. Már a Zakopanéi tbc-szanatórium kezelőorvosa volt, amikor Lembergben filozófiát és történelmet hallgatott, itt lett a filozófia és a történelemtudomány doktora. Lembergben a Helytartótanács levéltárának állandó kutatója, 1907-ben a Jedrzej Krupinski, Galícia első protomedikusa 1772-1783 c. könyve alapján az orvostörténelem magántanárává nyilvánítják. Orvostörténeti sikerei ellenére nem adta fel gyakorló orvosi tevékenységét, mivel úgy vélte, hogy orvostörténelmet eredményesen csak úgy lehet művelni, hogy a mindennapi gyakorlat kérdéseire is választ kell találni. Volt belgyógyász (1906-1908) larin- gológus (1909-1910) és üzemorvos (1908-1912) is. Az első világháború - mint számos más kortársának - törést jelentett életében. Behívták katonaorvosi szolgálatra, bár mindvégig Galíciában, a hátországban működött, a Galíciai Katonaorvosi Intézetben szerepet kapott a kolerajárvány leküzdésében, majd már polgári orvosként az egyik katonai kórház laboratóriumát vezette. Ha alkalma nyílt, levéltárakban, könyvtárakban kutatott, 1916-ban a kijevi egyetem Lengyel-kollégiuma orvostörténeti előadássorozat megtartására kérte fel. A világháború után újjáalakult Oktatásügyi Minisztériumban - Wr- zosekkel egy osztályon - az egységes lengyel egészségügy megszervezésén munkálkodott, részt vett a közegészségügy intézményrendszerének megszervezésében, bizonyos mértékben dolgozott az egyetemi ügyek területén is. Az oktatási törvény értelmében Szumowskit 1920-ban a krakkói egyetem orvosi karára az orvostörténelem nyilvános rendes tanárának nevezték ki. A kétszemeszteres tantárgyat heti 5 órában, vizsgakötelezettséggel adhatta elő. Az orvostörténelemmel egy időben az orvosi filozófiát is előadta, illetve beépítette az orvostörténelem tananyagába az orvosi gondolkodás fejlődését, koronkénti alakulását. Az orvostörténelem tananyagának szerkezetét kronologikusan, iskolánként adta elő, főleg az oknyomozó és alapos kutatáson nyugvó ismeretanyag átadására összpontosított. Szintetikus módszerrel egyesítette az orvosi és a gyógyszerész-történeti adatokat, folyamatokat, előadásaiban az egyetemes fejlődésvonalat kívánta követni. Szumowski már az 1920-as években a lengyel orvostörténeti közélet jeles személyiségévé vált. Egyik alapítója a Lengyel Orvostörténelmi Társaságnak, az Archiwum megalapításának kezdeményezője, sőt 72
