Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
ötödéves medikusoknak tartson előadásokat. Első nyilvános előadásán alig néhányan vettek részt, de később a krakkói egyetem legnépszerűbb előadói közé emelkedett. 1873-ban nyilvános rendkívüli egyetemi tanárrá nevezték ki, hatalmas levéltári kutatásainak eredményeként a krakkói egyetem orvosi karának dokumentumköteteit szerkesztette és adta ki. Ezekben az években írta meg az „általános orvostörténelem alapvonalai" című 3418 oldalas könyvét, amelyet teljes egészében nem tudott ugyan kiadni, de kb. 900 oldalnyi része a Przeglad Lekarski mellékleteként nyomtatásban is megjelent. Oettinger kézirata (és megjelent részei) nemcsak a lengyel orvostörténelem eseménytörténetét ölelte fel, hanem részletesen elemezte az orvosi gondolkodás és filozófia fejlődésének számos történeti problémáját is. Ezeket a fejezeteket egy orvostörténeti tankönyvnek szánta, összefüggéseket keresett és erre a lengyel orvosképzés történetéből merített utalásokat. Sajnos akkor - Hechel halálát követő évektől - az orvostörténelem nem szerepelt a kötelező tárgyak között, így a tárgyat az előadó magántanárok előadásaik színességével vagy különlegességével kívánták vonzóvá tenni. Oettinger az orvostörténelmet 1891-ig, nyugalomba vonulásáig adta elő, óraszáma 1875-től heti 3-ra emelkedett, mindvégig az igazságügyi és orvosrendészeti intézet keretén belül működő úgynevezett kabinetirodát vezette. Az általános orvostörténeti előadásokon kívül néhány órában előadta a szemészet, a közegészségtani intézetben pedig a közegészségügy és járványügy történetét. Sajnos oktatói munkájához nem kapott hivatalosan egyetemi segítséget, nyugalomba vonulása után óráit senki nem vette át. Halála után két évig Józef Rostafinski (1850-1928), a botanika professzora adta elő az orvostörténelmet heti két órában, akinek nevéhez fűződik a Jagelló Egyetem orvosi kara a 15. században, majd a Természettudomány története a középkorban c. könyvek megírása. Oettinger más irányú szakirodalmi tevékenységéből az első lengyel orvosi terminológiai szótár szerkesztése emelkedik ki. Többedmagával írta és rendezte a szótár anyagát és e munka őt a lengyel orvosi nyelvújítás jeles alakjává avatja fel. Szintén számottevő alkotásnak tekinthetjük híres Hippokratész-fordítását is, bár ezen kívül számos ókori görög-római író munkáját ültette át anyanyelvére. A galíciai orvosi közélet első, hetente megjelenő orvosi folyóirata a Przeglad Lekarski volt, amely hasonló szerepet játszott, mint a magyar Orvosi Hetilap. Kiadója a Lengyel Tudományos Társaság volt, alapításának 66
