Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

2. Lengyelország

professzora. Ugyancsak Hechel hatásának kell tekintenünk, hogy Józef Majer (1808-1899), a krakkói egyetem tanára és rektora, az 1813-ban alapított krakkói Lengyel Tudományok Akadémiájának elnöke nyolc kötetben dolgoztatta fel az ősi lengyel egyetem történetét, adta közre dokumentumait, de különös hangsúlyt adatott az orvosi kar múltjá­nak. Majer orvosi diplomával rendelkezett, így pontosan megértette Hechel szándékát a lengyel orvostörténelem múltjának feltárásával kapcsolatban. Ezért is szorgalmazta Hechel halála után Gasiorowski meghívását a krakkói orvostörténeti oktatás élére, bár a döntés már a krakkói egyetem rektorának felelősségi körébe tartozott, hiszen az 1846. évi lengyel galíciai felkelés leverése után Ausztria megszállta az önálló krakkói városállamot, az egyetem a bécsi Belügyminisztérium felügyelte alá került. Gasiorowski meghívását elutasították, viszont hozzájárultak ahhoz, hogy az igazságügyi orvostani és orvosrendészeti tanszék élére Fryderyk Skobelt (1806-1876), az anatómiai intézet pro­fesszorát nevezzék ki, aki egyben az orvostörténelem előadója is lett. Skobel kinevezése összefüggött a krakkói egyetem germanizálásával, hiszen az 1848-as európai forradalmak leverése után a bécsi kormány­zat fokozott figyelmet fordított minden nemzeti mozgalom és hazafias megnyilvánulás felé, ami alól Krakkó nem lehetett „kivétel". Skobel orvostörténeti előadásainak tematikája sokban hasonló volt a német egyetemeken folyó orvostörténeti képzés szemléletéhez, bár bővült M.G. Littré (1801-1881) munkájának, elsősorban Hippokratészre vonatkozó fejezeteinek alapos ismertetésével, és a berlini A. Hirsch (1817-1894) nevezetes életrajzi feldolgozásának (Biographisches Lexikon der her­vorragenden Aertze aller Zeiten und Völker) többkötetes alapvetésének részletes ismeretével. Ebben az időben már az európai orvosi karokon folyó orvostörténeti oktatás sokban hasonlatos volt egymáshoz, főleg a képzésben felhasználandó alapvetések beépítésében. Ebben a szellem­ben képzett lengyel orvostörténészek közül kiemelkedtek a következő nemzedék lengyel kiválóságai, közöttük Józef Oettinger (1818-1895),11 aki már fizetés nélküli tanársegédként gyakran helyettesítette a betegeskedő Hechelt orvostörténeti előadásainak megtartásában. Oettinger volt az első Krakkóban, aki doktori disszertációját (1846) az orvostörténelem tárgyköréből írta (Josephi Struthii medici Posnanensis vita). Oettinger 1818-ban született Tarnówban, zsidó kereskedő családból. Szüleit korán 11 Kapronczay Károly: Józef Oettinger (1818-1895). Orv. Hetil. 1976 - 117. évf. 41. sz. 1921-1923 pp. 64

Next

/
Thumbnails
Contents