Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
megalapított lembergi egyetemet, melyek a kor modern egyetemeinek számítottak. Krakkóban, Vilnóban és Varsóban szinte egy időben történt javaslat az orvostörténelemnek a kötelező orvosi tárgyak közé emelésére, sőt 1810 áprilisában elrendelték az oktatását is. Az orvostörténelmet a IV. tanév első félévében heti három órában adták elő. Az 1814/15. tanévben az orvostörténeti katedrát az orvosrendészeti és igazságügyi orvostani intézetben helyezték el. A tárgyból lehetett disszertációt írni, de mindenképpen szerepelt az orvosi tanulmányokat záró végső szigorlaton is. Az orvostörténelem első krakkói professzora (1809-1811) Franciszek Kostecki (1758-1844), a lengyel hadsereg volt főorvosa, 1794-től a Krakkói Szabad Város szenátora lett. Előadásait a göttingeni Blumenbach Handbuch der Naturgeschichte (1879) c. munkája nyomán adta elő, valamint a krakkói orvosi kar történetéről írott munkákban leírtakat ismertette. Kostecki az 1811/12. tanévtől tisztségét átadta Jerzy Bodoszynskinek (1728-1832), aki német szerzők, így a hallei Sprengel és az erfurti Hecker munkáit vette figyelembe előadásaiban, de két év után az orvostörténelem előadását átadta Ignacy Wozniakowskinek (1779-1831), a szülészet-nőgyógyászat professzorának. A Krakkói Városállam szenátusa 1868-ban átszervezte a Jagelló Egyetem orvosi karát, növelte a tanszékek számát, így önállóvá tette az igazságügyi orvostani, az orvosrendészeti és elkülönülve az orvostörténeti tanszékeket. A tanszék élére Sebastian Girtlert (1767— 1833) nevezték ki. Kinevezése előtt a krakkói egyetem levéltárában és könyvtárában kutatott, fő műve a Krótki opis funduszów Akademii Krakowskiej i ich administracji. (A krakkói egyetem működésének és adminisztrációjának rövid leírása). Girtler 1795-ben Bécsben szerzett orvosdoktori oklevelet, majd párizsi és berlini egyetemeken működött, ahol - orvosi gyakorlata mellett - levéltáros, tanulmányi felügyelő volt, majd Krakkóban a szülészet-nőgyógyászat professzorának helyettese lett. Belépett a krakkói városi hadseregbe, 1809-től városi tanácsossá is volt. 1810-ben az orvosi rendészet és az igazságügyi orvostan professzorává nevezték ki. Később, 1818-1822 között a dékáni, 1826-1831 között a rektori méltóságot viselte. Előadásait latinul tartotta heh három alkalommal, Hecker munkáját vette alapul. Előadássorozatának főbb témái: egyiptomi, görög-római orvoslás, különös tekintettel Hippok- ratészre, Galenosra, Keresztény medicina, Paracelsus, Helm, Harvey, Sídenham, Boerhaave, Hoffmann, Cullen, Stoll stb. orvosi elméletek, 61
