Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
Szumowski, Posenben 2 500 kötetből álló könyvtárt és gyűjteményeket tartalmazó szeminárium (Stanislaw Wrzosek). Varsóban (1934) nem régen készült el az intézet (Giedroyc). Vilnában szeminárium működik kisebb könyvtárral és gyűjteménnyel (Tzebinski). A lembergi intézet még kiépítés alatt van.,,7 A lengyel orvostörténeti oktatás valóban egyedülálló volt Európában, sőt a 19. században több szempontból vezető szerepet játszott. Okát elsősorban a sajátos lengyel politikai helyzetben kell keresnünk. A 18. században - a lengyel királyi hatalom megroppanása és a szomszédos hatalmak (Orosz-, Németország és Ausztria) területszerző törekvései miatt - a lengyel királyság kétségbeesett kísérletet tett a lengyel államberendezés, a társadalom, a gazdaság, a művelődési viszonyok megreformálására. Stanislaw Poniatowski király a felvilágosult abszolutizmus szellemében, igen rövid idő alatt olyan széles reformokat valósított meg, ami nemcsak az 1791-ben elfogadott lengyel alkotmányban testesült meg, de megnövelték szomszédai mohóságát is. 1796-ban végleg felosztották a maradék Lengyelországot, majd a napóleoni háborúk ugyan reményt ébresztettek egy - kisebb területű - lengyel állam létrehozására, de a bécsi békekötés után (1815) az úgynevezett kongresszusi Európában már csak a krakkói városállam ápolta a lengyel önállóság szellemét. Ettől az időtől Krakkó töltötte be nemcsak az önállóság, de a lengyel szellemiség megtartójának szerepét. Az ősi egyetem lett a lengyel kultúra és tudomány „központja", itt képezték a lengyel értelmiség legjavát. Az csak természetes volt, hogy minden tudományszak „lengyel" történetét is kutatták, oktatták, ezeknek tanszékeket, intézeteket szerveztek. így érthető, hogy az orvosképzésen belül miért kapott különös szerepet az orvostörténelem. Az orvostörténelem már a 17. század első felétől szerepet kapott a krakkói orvosképzésében: a krakkói püspök által engedélyezett tankönyvek között szerepelt az 1635-ben Krakkóban kinyomtatott Chronologia medica cum titulis honorificis maioribus suis a grata posteritate delatis című, alig 60 oldal terjedelmű orvostörténeti témájú könyv. Szerzője Bartolomiej Dylagowski (1560-163?) orvos baccala- reus, a bölcseleti tanfolyam filozófia tanára, aki orvosi fokozatát a Questio physica de natura motus c. disszertációjának megvédésével nyerte el. Sajnos orvosdoktori fokozatáról nincs tudomásuk, viszont 7 Győry Tibor: Az orvostörténelem oktatása hazánkban és külföldön. Orvosképzés. 1935.1. évf. 348-353. pp. 59
