Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

2. Lengyelország

nára Jan Nepomuk Rust (1758-1844) sebész volt, aki előadásait németül tartotta. A Nagyhercegség idején szinte kicserélődött a professzori kar. Ekkor került Krakkóba Francisezek Kostecki (1758-1744) belgyógyász és orvostörténész, Sebastian Girtler az igazságügyi orvostan neves művelője és orvostörténész, Józef Sawiczewski (1762-1825) farmakológus, Jan Markowski (1758-1829) kémikus, Jan Stummer (1784-1845) anatómus és kiváló élettan kutató. Az orvosképzési idő azonos volt a bécsi egyetem gyakorlatával. Az orvosdoktorok hat, a sebészek három évig tanultak, az orvosdoktoroknak kötelező volt sebészi-szülészi szakvizsgát is tenni. Az orvosi gyakorlatban itt alkalmazták elsőnek lengyel területen a kopog- tatás-hallgatódzás módszerét, a stetoscopot és több, Nyugat-Európában alkalmazott vizsgálati módszert. Természetesen 1815 után az egyetemről több jeles orvosprofesszornak tanácsos volt távozni: Jan Stummer, Sykstus Lewkowicz a francia sereg volt főorvosai, majd később az 1831. évi felkelésben való részvételért Frydryk Skobel és Ludwig Bierkowski professzorok, sőt Józef Jakubowski (1796-1866), Galícia egykori protomedikusa, az 1846. évi felkelésben való részvételéért.

1827-ben megalakult az egyetemfejlesztési bizottság, amely az orvosi karon több egyetemi intézetet új épületbe helyezett el, sőt új háromemeletes, közel 100 ágyas épületben helyezték el az egyetemi klinikákat. Ezzel egy időben 3 olyan egyetemi intézetet szerveztek, amelyben addig másik intézeten belül működő, megbízott tanárral előadott tantárgyat önállósítottak (kórélettan, szövettan és orvosi kémia). Az egységes egyetemi kórházban a belgyógyászatnak 18, a sebészetnek 25, külön a nőgyógyászatnak 15 és a szülészetnek 20 ágyat biztosítottak. Az orvosképzést 5 elméleti és egy gyakorlati évre tagolták, az oktatás nyelve a latin lett, lengyelül csak a sebészeknek és a szülészeknek, valamint a bábáknak tartottak tanfolyamot. A reform évében az orvosi karra 33, a sebészkarra 21 hallgató iratkozott. Ezenkívül 5 gyógyszerész, 4 szülész hallgatója volt az egyetemnek. Az 1838. évi statisztika nem volt különb az 1827. évinél: 50 medikus, 10 seborvos és 8 gyógyszerész tanult az orvosi karon. A városban 4 kórház és 11 gyógyszertár működött. 1846-ban az osztrák belügyminisztérium Krakkóban városi főorvosi állást szervezett, amely alá tartoztak a környék sóbányái is.

A Jagelló Egyetem és az orvosi kar életében fontos szerepet játszott Józef Dietl (1804-1878) professzor, aki a város polgármestereként is maradandót alkotott. Dietl egy krakkói, hazafias lengyel érzelmű német polgári családból származott. Orvosi tanulmányait Krakkóban és Bécsben

42