Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
tem orvosi karának alapszabályzatával egyezett, amely meghatározta a képzés idejét, a vizsgák sorrendjét, az előadások módját és a kötelező tananyagot. Ugyancsak meghatározták a fokozatok sorrendjét, az alapvizsgák letétele - általában négy félév - után járt a baccalareus, a teljes tananyag elsajátítását bizonyító vizsga - általában újabb hat félév - után a licentiatus, majd a doktori értekezés és vizsga letételét követően a doktori cím elnyerése. Ez teljes orvosi gyakorlatot jelentett, bár az előző fokozattal is szabadon lehetett gyógyítani. Az egyetemi statútum szerint a baccalareus fokozattal rendelkező még nem folytathatott önálló orvosi gyakorlatot, csak egy-egy nagy praxissal rendelkező orvos mellett „gyakorolhatott". A licentiatusságra várakozó hallgatónak négy nyilvános vitán kellett részt venni, valamint két előadást tartani. A licentiatus fokozatot elnyert már önálló orvosi gyakorlatot folytathatott, csak ezután kérhette a legmagasabb egyetemi fokozat elnyeréséhez a dékán engedélyét. Ehhez disszertációt kellett írni, nyilvános vitán megvédeni. Ez egy olyan bizottság előtt történt, amelynek elnöke a dékán, tagjai a kar tanárai. A vitán az egyetem ösz- szes doktora részt vett és a jelöltnek kérdéseket tehettek fel. A krakkói egyetemen orvostudományból az első doktori címet 1527-ben adták át, igaz, egyszerre három jelöltnek. Általában egy doktori cím elnyeréséért a kari dékáni hivatalban néhány ezer zlotyt kellett befizetni, a másik két fokozatért aránylag kevesebbet. Tény, hogy a krakkói egyetemen szerzett bármelyik orvosi fokozat kisebb értékűnek bizonyult az itáliai és a párizsi egyetem orvosi diplomáihoz képest. Gyakran megesett, hogy a kedvezőbb vizsgadíjak miatt a hallgató Krakkóban csak a licentiatus fokozatáig tanult, majd Itáliában - néhány szemeszter lehallgatása után - szerezte meg a doktori címet. A különböző európai egyetemi nyilvántartások és a krakkói egyetem anyakövei szerint a 15. század végéig Krakkóban közel 500 medikus tanult, a 14. században az orvostanhallgatók száma 33 főre tehető. Az egyetemi évkönyvek tanúsága szerint az orvosi kar tanárainak és hallgatóinak zöme egyházi személy volt, nemcsak szerzetesek, hanem világi papok is. A kar mindjobban világiasodott, nemcsak a hallgatók, hanem a tanárok is fokozatosan laikusokból álltak. Az első világi professzor Jan z Regül volt a 15. század végén, aki akkor egy személyben adta elő az összes orvosi tárgyat. A15. században a párizsi Studium Generale mintájára szervezték át a krakkói egyetemet, amely28
