Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

1. A Baltikum orvosi múltja

irányította az orvos- és betegellátás ügyeit. E hivatal alatt működtek a városi és a területi ellátó intézmények. Egészen fejlett volt a bábaképzése és működési rendjük. A területi alapon szervezett orvos- és sebészellátás szakemberhiánnyal küszködött, ezért 1640-ben Aboban a svéd király egyetemet szervezett, az innen kikerültek alkották a finn területek értelmiségét. Ez az egyetem szintén a Turkuban működött svéd egyetem másolata lett. Ez az egyetem 1827-ben leégett és már az orosz cár utasítására 1827-ben áthelyezték Helsinkibe. Itt az orvosi kar három professzorral, anatómiai, sebészet-szülészeti és belgyógyászati tanszékekkel működött, de oktatták - a természettudományi karral közösen - a botanikát, kémiát és fizikát is.

1811-ben Helsinkiben megalakult a Collegium Medicum, a Finn Nagyhercegség (a nagyherceg mindig az orosz cár egyik közeli rokona volt) kormányzósága mellett működő központi hivatal egyik szervezete, amely a 19. század végén átalakult Nemzeti Egészségügyi Testületté. Elén az országos főorvos állt, aki felügyelte az egészségügyi közigazgatást, a kórházakat, a gyógyszerügyet és az egyetemen folyó orvosképzést, amelynek nyelve a finn és a svéd volt.

Az ország 53 területi igazgatási egységre oszlott, mindegyik élén állami alkalmazottként működő tisztiorvos állt. 1911-ben alakult meg Finn Általános Orvosegyesület, amely tudományos feladatok végzésére szerveződött. 1976-ban Finnországban 4798 orvos jutott 5 millió lakosra, A finn orvostudomány számos kiválóságot adott az európai medicinának: R. Tigerstedt (1863-1923) a modern keringési élettan kutatója, Yrjő Airla farmakológus stb.

A közegészségügyi nővérképzés még az 1920-as években kezdődött meg, tevékenységük nyomán javult a halandóság aránya, csökkent a járványveszély. Például 1908-ban még 100 ezres volt a trachoma megbetegedés, 1950-re teljesen megszűnt e szembetegség. Az általános betegbiztosítást 1964-ben vezették be, felgyorsították a kórházépítési programot, javították az orvosellátást: 1960-ban egy orvosra már 500 lakos jutott.

23