Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

6. A Délszláv medicina

sainak fő hordozói a szilárd elemek, a szálak és a rostok. Az egyetemes orvostörténelem számon tartja Marko Gerbec (1658-1718) ljubljanai (Laibach) városi orvos nevét, aki elsőnek írta le német nyelven a szívblokk szindrómáját. Saját magát szerb születésűnek tartotta. Valamivel később működött Ljubljanában Vinzenz Kern (1760-1829) sebész, a bécsi egyetem professzora, aki Plencicnek a ragályos betegségek kórokozók általi terjedéséről kidolgozott elméletére alapozta munkásságát. Marko Antoni Plencic (Újvidék, 1705 - Bécs, 1786) a bécsi egyetemen szerzett orvosdoktori oklevelet, az egyetem professzora lett. Azzal szerzett magának tekintélyt, hogy megsejtette a kórokozó mikroorganizmusok létezését és kidolgozta a ragályos betegségek terjedésének elméletét.

6.5 Szerb medicina magyar földön

____________________________

A törökök Magyarországról való kiűzése után a délvidéki szerb kultúra az ortodox egyház intézményeiben, elsősorban a püspökségek oktatási intézményeiben terebélyesedett ki. Ennek központja Karlóca lett, az itt működő világi kollégium olyan szerepet töltött be, mint magyar vonatkozásban Nagyenyed, Debrecen, Sárospatak vagy Pápa. Innen nemcsak az egyház szolgálatába álló ifjak kerültek ki, hanem többségükben olyanok, akik a világi élet értelmiségi pályáit választották. Ezt a szerepet később az újvidéki Matica vette át. A világi foglalkozást választók között sok orvos volt, csak a 18. században a bécsi, a magyar és a környező területek egyetemein 43 olyan szerb nemzetiségűről tudunk, akik orvosi oklevelet szereztek. Ezek többsége visszatért a szerbek lakta vidékekre. A 18. században például Szentendrén, a Tabánban, Ráckevén és a püspökségeken szerb nemzetiségű orvosok működtek, sőt Szentendrén 1843-ban a pravoszláv hitű sebészek céhet alapítottak.

A török uralom alól felszabadított Bácska és a Bánság olyan lepusztult állapotban volt, hogy ott a bécsi udvar különleges beavatkozásokat vállalt magára, amelyek befejeződése után a birodalom legfejlettebb régiója alakult ki. Ilyen volt a mocsarak lecsapolása, a folyók szabályozása, a betelepítés, az ipartelepítés, valamint azoknak a kormányrendeleteknek az érvényesítése, amelyek nyomán - például a közegészségügy vonatkozásában - mintaszerű infrastruktúra épült fel. Amíg a felvilágosult abszolutizmus közegészségügyi reformjait Bécs a vármegyék gyakori ellenállása mellett hajtatta végre, addig az udvari kormányzás alatt álló Délvidéken „maga volt kénytelen"

199