Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
5. Bulgária
5-4 A bolgár egészségügy helyzete a második világháború előtt A bolgár helyzetről 1936-ban elemző tanulmány jelent meg a Gyógyászat c. szaklapban, Ambrus Tibor tollából: „Meleg érdeklődéssel kerestem ennek a más világnak a mienktől különböző kultúráját és intézményeit. Különösen Bulgária érdekelt, az az ország, amelynek egész rövid megszakításokkal nyolc éven át tartó életáldozatok után most ott áll elvérezve és megcsonkítva, mint hazánk. (...) Általános benyomásom az volt, hogy szerény anyagi teljesítőképességét mesz- sze túlhaladó erővel igyekszik a számban és erőben megtört nemzet meggyógyulni. Eddigi hátramaradottságukat az egészségügyi kultúra terén mérföldes lépésekkel igyekeznek behozni, s nincsen a kor színvonalán álló higiéniának olyan vívmánya, amelyeket nem igyekeznének legnagyobb nemzeti értéküknek -a népegészségügynek - feljavítására felhasználni. Természetesen az ő törekvéseikre is bénítólag hat a gazdasági krízis és ezért csak lépésről lépésre tudnak haladni, fokozatosan valósítva meg először csak a legfontosabbakat és a helyi viszonyok szerint a legszükségesebbeket és a legsürgősebbeket. Egyik legnagyobb egészségügyi ártalmuk a tuberkulózis, amelynek halálozási százaléka egész Európában náluk a legmagasabb. Küzdenek ellene nyílt védelmi rendszerben is, főképpen propaganda, felvilágosítás és tanítás útján. Ambuláns tüdőbeteg-gondozással inkább csak a csecsemő és gyermekvédelmi intézményekben foglalkoznak, ezidő szerint a nagyobb súlyt még a gyógyításra és az elkülönítésre fordítják. A tüdőbetegek részére két nagyobb szanatóriumot építettek: egy 200 ágyast Szófiában és egy 160 ágyast Tarjánban. Ezeken kívül van még egy 200 ágyas szanatóriumuk tuberkulotikus gyerekek részére Várnában. Mind a három intézmény teljesen modern intézet. De ez az 560 ágy aránylag nagyon kevés, mert legalább még egyszer ennyire volna szükség. Bontogatja már szárnyait az anya- és csecsemővédelem is. A dr. Vassi- lief orvosnő vezetése alatt álló két várnai csecsemővédő intézetet néztem meg és ezekről csak a legteljesebb elismerés hangján emlékezhetem meg. Az intézetekben folyó munka euratív és preventív jellegű s az ott folyó tevékenység is elsősorban a tuberkulózis leküzdésére irányul. Az egyenkénti gondozás mellett nagyarányú propagandát is fejtenek ki, amelynek hatályosságát nagymértékben növeli az intézetekkel szoros kapcsolatban létesített kis egészségügyi múzeum, amelynek aránylag 183
