Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
1. A Baltikum orvosi múltja
értekezett. Mindkét latin nyelvű disszertáció nyomtatásban is megjelent Tartuban. Sebastian Wirdig, akit a königsbergi egyetemről hívtak meg Tartuba, az orvosi kar első nagy hatású professzora lett. Tanársága alatt 17 doktoravatásra került sor. Szakirodalmi munkássága élettani vonatkozású, hiszen értekezést adott ki az emberi anyagcseréről (1673) az orvostudomány új szelleméről (1682). Ez utóbbiban főleg a korabeli orvosi kutatásokkal és irányzatokkal foglalkozott. 1689-ben módosították az orvosi kar alapszabályzatát, amely szerint a két orvostanár mellé 2-2 tanársegédet is felvettek. Az anatómia oktatása preparátumokon, különböző demonstrációs eszközökön is folyt. Beiktatták a kémia, a fizika oktatását is, amelyek során laboratóriumi kísérleteket is végeztek. A kémia oktatásához kapcsolódott a gyógyszerismeret, amely színhelye az orvosi kar felügyelete alatt álló gyógyszertár lett. A kémiai és fizikai ismereteket előadó tanár egyben a gyógyszerészeket vizsgáztató bizottság elnöke is volt. Még ebben az évben az orvosi kar felügyelete alá helyezték az egyetemi patika mellett a városi gyógyszertárat is, illet az orvosi kar képviselője mindig jelen volt a kormányzóság területén működő gyógyszertárak vizsgálatánál. Ebben az időben vált gyakorlattá, hogy meghatározott időre meghívtak vagy előadási lehetőséget adtak vendégtanároknak. így adott elő Tartuban Lars Mickrander (1690-1691), O. Rudbeck és Peter Gofwencew Uppsalából. Mickrander élettant, fizikát, kémiát és anatómiát adott elő demonstráló eszközökkel, és javaslatára épült ki az orvosi kar botanikus kertje, valamint a külön épületben elhelyezett anatómiai intézet. Másik javaslatában a bölcseleti karon levő fizikai tanszéknek az orvosi karra történő áthelyezését indítványozta, véleménye szerint itt jobb kutatási feltételek között működhetne. Hamarosan visszatért Uppsa- lába, helyét Jacob Friedrich Below, az orvosi kar első professzorának fia vette át. Stockholmban született, orvosi tanulmányait Utrechtben végezte, 1695-ben kapta meg végleges megbízását az anatómiai intézet vezetésére, valamint az orvosi gyakorlat c. tárgy előadására. A klinikai irányzat elkötelezett követője volt, az orvosképzés fontos területének az ágy melletti oktatást tartotta. Szemlélete tükröződött a tanársága idején írott orvosi disszertációkban is. Utóda Lorenz Braun (1699-1761), az uppsalai és az utrechti egyetem neveltje. Tevékenységének első eredménye az anatómiai teátrum, vagyis előadóterem felépíttetése, ami nagyban segítette a tárgy oktatását. Az előadó mellett olyan szobákat 15
