Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
3. Oroszország
rültek, amely egységes formákat, rendszereket és oktatási programokat alakított ki. 1926-ban a szovjet Egészségügyi Minisztérium minden orvosegyetemen kötelezővé tette az orvostörténelem oktatását, elrendelte az orvostörténeti tanszékek megszervezését. Tbilisziben például létezett az egyetemen orvostörténeti tanszék, amit 1943-ban szerveztek át intézetté. 1950-ben az elsők között alakult meg a Grúz Orvostörténeti Társaság, amelynek jelentős magyarországi kapcsolatai is voltak.24 Az orvostörténelem oktatási programja csak részben követte a medicina fejlődését, nagyobb hangsúlyt helyezett az akkori jelenkorra, a szocialista korszakra. Az orvostörténelem ideologikus tárgy lett, hiszen minden történeti korszakban az elnyomottak és elnyomók viszonya szempontjából vizsgálta és bírálta a medicina haladását, eredményeit, nagyobb hangsúlyt helyezett a népi orvoslásra. A harcos materializmus szemszögéből vizsgálta az egyház szerepét. Az orvostörténelem oktatásának megszervezése a szovjet korra jellemző módon és módszerekkel történt: központi utasítás rendelte el a tárgy oktatásának bevezetését, előírta az ideológiai követelményeket, tankönyveket íratott, az oktatókat pedig politikai megbízhatóság szerint válogatták ki. Nem tiltották a külföldi szakirodalmat, csak a marxizmus-leninizmus szemszögéből vizsgálták meg a tartalmát és a szerzőit. Az előbbiek ellenére nagy jelentőségű az orvostörténelem oktatásának kötelező bevezetése, amit a második világháború után a szocialista országok is követtek, kivéve hazánkat, ahol az ellenkezője történt. Kiiktatták az orvosképzésből, hosszú évtizedekig nem adtak lehetőséget az egyetemi oktatáson belül az orvostörténelem oktatásának. A Szovjetunióban az orvosegyetemekre bízták az orvostörténeti jellegű gyűjteményeknek múzeummá történő fejlesztésének lehetőségeit. Szentpéterváron, az egykori Kato- nasebész-képző Akadémiát katonaorvoslás-történeti múzeummá és intézetté alakították át, Moszkvában mindkét orvosegyetem rendelkezik orvostörténeti múzeummal, Kijevben orvos- és gyógyszerészet-történeti múzeumot alapítottak (1972), Rigában 1935-ben (még a szovjeturalom előtt) ugyancsak orvos- és gyógyszerészet-történeti múzeumot szerveztek. Az 1950-es években a 16 szövetségi köztársaság mindegyikében szerveztek szakmai múzeumokat, felügyelőjük és szakmai irányítójuk az egyetemi orvostörténeti intézetek lettek. Az 1960-as években szövetségi köztársaságonként, majd szövetségi szinten is megszervezték az 24 Tardy Lajos orvostörténeti vizsgálódásai. Szerk.: Tardy János és Gazda István. Piliscsaba, MATI- Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár. 2009. 258.1. 118
