Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)

V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770–1848)

V. Lgyctcmi scbcszkcpz.es Magyarországon (1770-1848) 81

met sebészképző intézet is működött a korban, például Drezdában és Münsterben.407 A másik ok, hogy a porosz intézetek protestánsok voltak, míg az országukhoz csatolt területek lakói katolikusok, akik ezáltal rá voltak kényszerítve arra, hogy máshol, katolikus helyeken próbáljanak meg levizsgázni. Kzt támasztja alá, hogy a fent említett sziléziaiak, valamint a poznani lengyel kivétel nélkül katolikusok voltak. Utóbbi mellesleg tanult a Josephinumban is, de nevénél megjegyzik, hogy a porosz hadseregnél tett katonai szolgálata után Sopron vármegyében szeretne letelepedni, célszerű volt tehát leendő hazájában számot adni a tudásáról.408 A sziléziai származásúak szintén nem véletlenül választották a bécsi helyett a pesti egyetemet. Egyiküket Pesten szabadították fel, ketten pedig tanulmányaik után - amit részben a pesti egyetemen végeztek magánórákon - letelepedtek az országban.409

Távolabbról érkezett két sváb sebész volt. Mindketten még szülőhazájukban végezték tanulmányaikat, tehát feltehetően nem megtelepedni, hanem csak bizonyítványt szerezni jöttek Pestre. Egyikük, Joannes Strasser (1801-ben vizsgázott le), valószínűleg szűkös anyagi helyzete miatt, ideiglenesen magánórákat is tartott.410 4 A svábok mellett a római Felix Lamberthy, valamint a konstantinápolyi Fridericus Vilhelmus Alexander jött messzebről Pestre. Utóbbi Havasalföld érintésével jutott ide.4"

Az erdélyiek noha közel voltak Pesthez , szintén nem alkottak jelentős tömegei. Az itt levizsgázok minden jel szerint csak a diploma megszerzéséért jöttek ide. Mind a 17 erdélyi még otthon kapott kiképzést. Csekély létszámuk egyik oka az 1775-ben alapított kolozsvári Institution Medico-Chirurgorum volt, ami, igaz, hogy csak középszinten, de valamilyen arányban mégis biztosította Erdély ellátását képzett egészségügyi személyzettel. Az, hogy néhányan mégis a pesti orvosi kart választották, részben az egyetem magasabb végzettséget adó diplomájának, részben annak az egész birodalomban való érvényességének tudható be. Másrészt feltételezhető, hogy a nagyrészt protestáns erdélyiek nem szívesen mentek levizsgázni egy katolikus egyetemre, ugyanakkor náluk már évszázadokra visszamenő hagyománya volt a magas színvonalú, európai hírű protestáns egyetemek felé irányuló peregrinációnak.

Vallási tekintetben a katolikusok egyértelmű túlsúlya jellemzi a kart. Ahol jelezték a felekezeti hovatartozást, ott 361 katolikus mellett (akik közül kettő kikeresztelkedett zsidó) mindössze 57 reformátusról, 17 evangélikusról, 6 zsidóról és egy unitárius erdélyiről tudunk. Hiába tehát II. József rendelkezése, a katolikusok döntő többsége így is megmaradt. A zsidók nagy része magyarországi volt, vagy pedig itt tanult céhes keretek között, Óbudán.

A sebészhallgatók vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy itt azokról a személyekről van szó, akik eleve úgy jöttek Pestre, hogy hosszabb távon tervezték az itt maradást, ugyanakkor nem feltétlenül lett mindegyikükből sebész, hiszen egy-egy évfolyamon belül nagy volt a fluktuáció, azaz volt, aki néhány félével itt hallgatott, aztán elment egy másik egyetemre, és volt olyan is, akiről a képzés során bebizonyosodott, hogy nem alkalmas erre a pályára. Az 1787/8-1793/4-es szakaszban a képzésen belül egyfajta stagnálásnak lehetünk tanúi. Az 1787/8-as tanév első évfolyamán még 17 (a másodikban már csak 15) sebészhallgató volt, míg az azt követő években 1796-ig nem éri el a hallgatók száma a tizet. Mélypontnak az 1792/3-as tanévet tekinthetjük, amikor

407 Kapronczay 2007. 88.

40SVilhclmus Wahlbcrli. SOIL Lt. l/f'2. kötet 512. (828. ssz.)

409SOTl<: Lt.l/f 2. kötet 490-491. (712-714. ssz.)

41(1 SOTH Lt. l/f 2. kötet 399., 413., 416., 446., 494., 572., 601. (12., 125., 143., 386., 732., 1146., 1318. ssz.)

4llSOTi; Lt. l/f 2. kötet 442., 461.(345., 519. ssz.)