Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
V. Egyetemi sebészképzés Magyarországon (1770–1848)
V. Egyetemi scbész.képzés Magyarországon (1770-1848) 73 tanácsával, hogy oktatási célokra megszerezhessék a városi Szent Rókus kórházat. Ez a terv azonban Pest város tanácsának hajthatatlansága miatt meghiúsult.’59 A Störck-féle 1774-eset követő tanrend az egyetem ügyét mindig szívén viselő II. József nevéhez köthető. II. József tanulmányozta Birodalma egészségügyi személyzetének képzését, és közelíteni akarta egymáshoz az orvosi, valamint a sebészi oktatás színvonalát. 1786-ban egyesített tanrendet vezeteti be, amelynek során mind az orvosok, mint a sebészek együtt végezték tanulmányaikat, amelynek időtartamát négy évben állapította meg.’60 Ennek során az utóbbiak az úgynevezett „magasabb szintű sebészef’-et (chirurgia altior) sajátíthatták el. Ugyanakkor szükségszerűségből az uralkodó megengedte, hogy a polgári és falusi sebészeknek (Civil- und Landwundarzt) alsóbb fokú, rövi- debb ideig tartó tanfolyamokat indítsanak (ez hazánkban ténylegesen csak a 19. században valósult meg). A közös tanrend szerint az első félévben egy prosector által előadott anatómiai órát, valamint klinikai kollégiumokat (Collegia dinied), a másodikban botanikát, általános- és különös sebészetet, egész első évben pedig különös természetrajzi előadást kellett hallgatniuk a diákoknak. A második tanévben magasabb szintű anatómia, physiologia, és sebészeti műtétek, eszköztan, kottán és szülészet következett. Harmadik évben az addig elsajátított ismereteiket ismételték meg a hallgatók, és materia medit ál tanullak. Az utolsó évet betegágy melletti gyakorlattal és szülészettel töltötték. A polgári sebészek órái részben megegyeztek a magasabb szintű sebészekével, de képzésük rövidebb ideig tartott, és nagyobb hangsúlyt fektettek benne a gyakorlatra. A rendelet szerint első félévben közösen hallgatták az anatómiát, a másodikban általános és különös sebészettel foglalkoztak. (Az 1787/8-as tanév elsőévesei első félévben a fent felsorolt tárgyakat tanulták, a következő évtől azonban a 11. József-féle, Győry Tibor által ismertetett szabályzathoz képest némi eltérést lehet tapasztalni a kar classificaliós köteteiben.)’61 A második tanévben a magasabb szintű képzésben résztvevőkkel együtt hallgatták a sebészeti műtéttant, eszköz- és köttant, valamint a szülészetet, a klinikai gyakorlatot azonban szigorúan elkülönítve végezték.’62 1786-ban szabályozták a sebészek tanulmányait: Az első félévben anatómiát, a másodikban sebészetet, botanikái és természettudományos ismereteket szereztek a hallgatók,’6' a harmadik és negyedik félévben patológiát és szorosabban vett orvostudományi tanultak, az utolsó félévben pedig gyakornokoskodtak. A Merkur von Ungarn 1787-i részletes tudósítása szerint a képzés háromhónapos kollégiumokban zajlott. Az oktatás augusztusban kezdődött anatómiával és csonttannal. Novembertől bonctannal foglalkoztak, és a jó tanulók hónap végén maguk is végezhettek boncolást. Ezek után következett a sebészet professzorával a sebészeti anatómia és a sebészeti műtétek elsajátítása, ahol a hallgatók megismerkedhettek a különböző eszközök használatával. A sebészeti műszereket és kötéseket még egy külön félévben is tanulmányozniuk kellett. Az oktatás célja biztos kezű, megfelelő tudással rendelkező sebészek képzése volt. A gyakorlat az egyetemi kórházban folyt (Pazmanisches Krankenhaus). Tankönyvük továbbra is a század legnagyobb hatású, illusztrált könyve, Lorenz Heister (1718) Lehrbuch der Chirurgie-yd volt.164 A sebészképzést elősegítette, hogy nem kellett 359 360 361 362 363 364 359Antali. R. Harkó Vida 1971. 129-131. 360Linzbauf,r III. 985., Bokányi Pai.atkás 1961. 423. és Antali. R. Harkó Vida 1971. 131. 361 SOTE Lt. 1/d. I. kötet 362Linzbauhr l/lll. 259-261. (985, ssz.) 363Ekkor hozták létre a sebész- és orvostanhallgatóknak Pesten a Fűvészkcrtct. Lásd Linzbauiír l/lll. 281. (990. ssz.) 364 Merkur von Ungarn, 1787. 721-725.
