Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés céhes formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése
IV. A IX. századi magyarországi scbcszkcpz.cs cchcs formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése 51 gyógyít: „...Interdum / vénám secat / scalpello, / ubi sanguis / propullulat. / Chirurgus / curat viiInéra." ' ' Szintén népszerű kiadvány volt a 17. század végén, 1698-ban megjelent id. Christoph Weigel-féle Sländebuch.24'1 A kötet jelentőségét orvostörténeti szempontból az adja, hogy az előzőekkel ellentétben itt már önálló mesterségként szerepel a sebészet, sőt, külön fejezetei szenteltek az egészségüggyel kapcsolatos foglalkozásoknak,245 246 247 248 249 amely alapján elmondható, hogy száz év alatt nagyfokú specializáció történt az „egészségügyi piacon”, s egyre több mesterség került be az elterjedt, önálló, elfogadott hivatások közé: itt szerepel az orvosdoktor, a patikus, a materialista (fűszeres-kiskereskedő), a seborvos, a borbély, a fürdős, szemész, valamint a fogorvos. Közülük az utóbbi kettő olyan specialista volt, akik az orvoslás olyan területét választották, amivel korábban kifejezetten a fürdősök, borbély-sebészek foglalkoztak. A seborvos a képet bevezető szöveg szerint a sebeket és egyéb sérüléseket tisztítja, gyógyítja, majd rövid áttekintést ad arról, hogy a különböző korszakokban mi volt a vélemény a sebészekről, és hogy hogyan vált ketté az orvosok és sebészek útja. Végül a különböző sebészeti eszközökről és eljárásokról ír pár szót a szerző. A sebészt ábrázoló metszeten a beteg lába előtt mosolyogva térdelő seborvost láthatunk, amint épp az aggódó, előtte ülő páciens lábát veszi kezelésbe. Előttük a sebes láb ellátásához szükséges kötések hevernek, mögöttük a sebészlegény és egy szolgálóleány tart egy-egy sebtisztításhoz szükséges edényt. A háttérben a hagyományos tégelyek, edények láthatók, azonban új motívumként megjelenik a csontváz is, jelezve, hogy a sebészet elindult a tudománnyá válás útján, míg az ábrát kísérő versike a sebészek feladatát a sebek, sérülések kezelésében határozza meg.24íi A borbélyokról szintén történeti áttekintést olvashatunk. A korabeli helyzetnél Weigel megjegyzi, hogy már nem éri meg pusztán a borotválásból megélni, így általában a borbélyok sikeres seborvosként is működnek (noha Párizsban és több nagyvárosban épp a sebészek próbálják elkülöníteni magukat a borbélyoktól - ez ugyanakkor a német városokra nem jellemző). Weigel már megkülönbözteti egymástól a borbélyokat és a parókásokat. A borbély esetében az előtérben egy ügyfél borotválását láthatjuk, kinek egyik oldalán a borbélymester, a másikon annak legénye áll, kezében ugyanolyan tálkával, mint amilyen Weber János század közepi metszetén is szerepel (lásd alább). A háttérben - a borbély sebészi szerepköréhez tartozóan épp eret vágnak a másik ügyfélen: a műhely egyik tagja lebocsájtja a vért, a másik pedig edényt tart hozzá, hogy felfogja azt. Érdemes megjegyezni, hogy mind a műhely tagjainak megjelenése, mind a műhely berendezése eleganciát, gazdagságot, megbecsültséget sugall, ehhez képest a sebész és környezete sokkal puritánabb.2411 Végezetül a fürdős, akinek fürdőjében „az aggodalomnak és izzadásnak nyugalom a jutalma”. Weigel bemutatja a fürdős történetét is, ami „szinte egyidős az emberiséggel”, hasonlóképpen a köpölyözés. Megjegyzi, hogy területenként eltérő köpö- lyözési szokások vannak, Itáliában például hajlamosak túlságosan megvágni az emberi 245Johanni Amos Comenii Orbis Sensualium nidus: Hoc est: Omnium jundamentalium in monda rerum, & in vita actionum, Picíura & Nomenclature/. Noribcrgte, 1664. LXXV. 154-155. 246 Wi kíi i., Christoph di r Äiti ri : Abbildung Der Gemein-Nützlichen Haupt-Stände Von denen Regenten Und ihren So in Friedens- als Kriegs-Zeiten zugeordneten Bedienten an, biß auf alle Künstler Und Handwercker. Regensburg, 1698. 247 uo. V. fejezet 120. 248 uo. 132-137. 249 uo. 137-140.
